Mohácsi busójárás, a téltemető hagyomány
A Mohácsi busójárás Magyarország legismertebb téltemető, tavaszköszöntő hagyománya. A Baranya megyei Mohács utcáit évről-évre elözönlik az ijesztő maskarába öltözött busók, hogy 6 napon keresztül tartó rituáléval elűzzék a telet. A több, mint 900 éves város neve hallatán ma már nem csak a csúfosan végződött 1526-os törökök elleni csata eseményei jutnak eszünkbe. Különösen így van ez 2009 óta, amikor is a hagyományos télűző mulatságot az UNESCO felvette „Az emberiség szellemi kulturális örökségének” reprezentatív listájára. A vidám télbúcsúztató folklór fesztivált mindenkinek látni kell egyszer.
Mohácsi busójárás, poklade és a Busóudvar
A Hungarikumként is számon tartott mohácsi búsójárás, a farsangi, tavaszváró hagyomány népszerűsége töretlen. Ennek köszönhetően egyre többen foglalkoznak a Duna-parti városban maszkok faragásával és farsangi szezonon túl érkezők is megismerkedhetnek a tavaszköszöntő esemény történetével. Az egész évben nyitva tartó Busóudvarban átélhető, megismerhető a rituálé. A múzeumi rész mellett maszkfaragó iparművész műhelyébe és betekinthetünk.
A mohácsi busójárás a többségükben római katolikus délszlávok, a sokácok farsangi maszkos alakoskodásából és dramatikus néphagyományából ered. Ezt a szokást a sokácok poklade néven is nevezik, ami a karnevál szó horvát megfelelője.
Honnan ered a Mohácsi busójárás hagyománya?
A Mohácsi busójárás a város eredeti lakóinak, a sokácoknak (római katolikus vallású délszlávok) a népszokása. Nevét az ijesztő álarcokat viselő férfiakról, a busókról kapta. Eredetére két magyarázat is akad. Az egyik változat egyszerűen csak a télűző szokás funkciót emeli ki.
A másik magyarázat egy a 16. századba, a török időkbe visszanyúló monda. A legenda szerint az első mohácsi álarcokat a törökök elől a nádasba rejtőző sokác férfiak készítették pudvás fából. A férfiak ruháját kitömték szalmával, hogy ijesztőbbek legyenek. Ebben a furcsa, rémisztő öltözetben az éj leple alatt csónakon átkeltek a Dunán és rátörtek a törökökre. A törökök megrémültek az álarcos szörnyalakoktól, azt hitték az ördögöket látnak és ész nélkül menekültek.
Már a 16.-17. században nagy kultusza volt a farsangolásnak. A falvakban, a városokban és a királyi udvarban is mindenki álarcot öltve szórakozott farsangkor. A feljegyzések szerint nagy farsangolás folyt a tragikus sorsú II. Lajos udvarában is, egészen a mohácsi ütközetig. 1525-ben Húshagyó kedden például álarcos menet jelent meg az udvarban, melyben még elefánt is szerepelt. Maga II. Lajos is jelmezesen, ördögálarcban vett részt az ünnepségeken.
Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, tíz évvel ezután telepedtek le itt a sokácok. Valószínűleg a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a téltemetés ezen formáját, ami aztán tovább formálódott és nyerte el mai alakját. A busójárás népszokásáról a 18. század végéről vannak az első adatok.
Busók, szép busók, jankelék
Busók
A Busójáráson busókkal, szép busókkal és jankelékkel találkozhatunk. A busók a rémisztő maszkos alakok. A busómaszk egyedi, kézi faragással készül, állatvérrel festik. A bocskor, a színes bütykös harisnya, a szalmával kitömött vászongatya épp úgy hozzá tartozik a busó öltözékéhez, mint a maszk vagy kifordított birkabőr gúnya. A derekukra kötött vagy kezükben tartott kolompokkal és kereplőkkel hatalmast zajt csapva űzik el a telet.
A busók többségükben busócsoportokba tömörülnek. A hagyományokat követve a busók hivatalos feladai közé tartozik például a nőnemű fesztiválvendégekkkel való ártatlan „játszadozás” is a termékenységvarázsló és télűző fesztivál nyilvános eseményein. Az álarc mögé rejtőzködő busók 2-3 évente cserélik álarcukat, hogy ne ismerjék fel őket ismerőseik.
Szépbusók
A szép busók a sokac lányok, a lefátyolozott arcú nők és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiak.
Janekelék
A jankelék rongyos öltözetben, rongyokkal vagy fűrészporral tömött zsákokkal ijesztgetik a látogatókat. A jankele eredete az 1890-es évekre nyúlik vissza, amikor egy bécsi zsidó ruhakereskedő, Jankele Grün zsákokból árult használt ruhákat Mohácson. A gyerekek rigmussal csúfolták az árust „Jankelegri, kell-e nokedli?”, aki erre haragosan hozzájuk vágta a zsákját. Később ebből vált farsangi szokássá, hogy a busójárás vasárnapján néhányan rongyokba öltöznek és dobálják a zsákjukat.
A busójárás hazai és nemzetközi jelentőségét mutatja, hogy nemcsak a Hungarikum, de 2009 óta az UNESCO “Az emberiség szellemi kulturális örökségének” reprezentatív listáján is szerepel.
Busójárás programja
Napjainkban a Busójárás igazi sokrétű fesztivál. Már a farsangfarka (farsang vége) előtti csütörtökön megkezdődik és Húshagyó keddig tart, de a leglátványosabb, a legtöbb programot a vasárnapi karneváli események nyújtják.
Vasárnap délután több mint 1000 maskarás alak kel át csónakkal a Dunán, hogy aztán lovas vagy motoros fantáziajárműveken és gyalogosan megérkezzen a főtérre. Este a főtéren rakott máglya körül járt koló (sokacok tánca) zárja az egész napos vasárnapi ünnepet. A máglya lángjai elégetik a telet jelképező koporsót.
A fesztivál velejárója a hatalmas zaj. Az utcák ágyúlövéstől és erős kolompolástól, kerepléstől hangosak.
A szimbolikus télűzés a húshagyókeddi zárónapon is megismétlődik: az éj közepén elhamvadó parázs egyúttal a farsangot is búcsúztatja.
A Mohácsi busójárás az ország legnagyobb farsangi mulatsága, az egyik legnépszerűbb turisztikai eseménye és egyben folklór fesztiválja, amit mindenkinek látni kell egyszer.
A mohácsi busójárás mindenkori részletes programja a hivatalos oldalon tekinthető meg.
Busójárás időpontjai a következő években
2023. február 16 – február 21
2024. február 9 – 13
Látnivalók Mohácson és közelében
Mohács, a legdélebbi Duna-parti településünk történelmi és kulturális szempontból is igen jelentős város. Mohács látnivalói, nevezetességei azonban jóval túlmutatnak a II. Lajos király halálát is követelő vesztes mohácsi csatán és a farsang végén tartott télbúcsúztató hagyományon, a busójáráson. A csendes, hangulatos település az év minden időszakában kellemes kikapcsolódási lehetőségeket kínál.
A nyugalomra, csöndre és igazi kikapcsolódásra vágyóknak szívből ajánlom a Duna-Dráva Nemzeti Park területén található Béda-Karapancsa tájegység felfedezését. Talán egy kicsit elfogult vagyok a baranyai tájjal, mert itt nőttem fel, de győződj meg magad is a szépségéről.
Kölked, a Baranya megyei jellegzetes halászfalu Mohácstól 4-5 km-re délre, a Dunától 3-4 km-re nyugatra fekszik, a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik centruma. A településtől délre erdők húzódnak egészen a horvát-magyar határig. A Béda-Karapancsa tájegység védett növényekben és állatokban bővelkedő szakasza rengeteg kikapcsolódási lehetőséget kínál. Kölked látnivalói elsősorban a természetimádóknak kínálbak változatos kikapcsolódási lehetőséget.
Kölked látnivalói – falu a déli határnál, amit már a rómaik is ismertek
Mohácstól a déli határig húzódó háborítatlan terület a pihenni, kikapcsolódni, horgászni, vadászni vágyó emberek paradicsoma. A XIX. századot idéző Erdőfű pusztán szinte megállt az élet. A csodás természeti környezetben elterülő egykori uradalmi pusztán a hetvenes években még félszázan éltek. Mára már csupán néhány ház maradt, ezek többsége is üresen áll.
A Habsburgok egykori vadászkastélya, a Karapancsai Kastély és Major Mohács közelében, a Duna baloldalám. Budzsaki kastély vagy Bellyei Uradalom néven is ismert volt főúri birtok az Alsó-Duna völgy vadregényes területén, szinte már a határszélen, a magyar-horvát-szerb határvonalak összefutásánál található. Talán épp ezért kevésbé ismert. A két kastélyból, valamint majorsági épületekből álló műemlékegyüttesben szállásfoglalásra is lehetőségünk van.
Karapancsai Kastély és Major: Habsburg vadászkastély a déli határnál
