Magyarországi helyek nélkül került fel a Dunai Limes az UNESCO listára
Az UNESCO 44. ülésszakán felvették a világörökségi listára a dunai limes vonalának németországi-ausztriai-szlovákia szakaszát. A Római Birodalom határvonala, a limes egykor Nagy-Britanniától Európán át, egészen Észak-Afrikáig húzódott. Az UNESCO célja a teljes, 6000 kilométeres határvonal felvétele a világörökségek közé. Hiába a közel 20 éves előkészítő munka a 400 km-es magyar szakasz és 65 helyszíne nem került fel a listára. Hát nem az UNESCO miatt…
Magyarországi helyek nélkül került fel a Dunai Limes az UNESCO listára
Az UNESCO kiterjesztett 44. ülésszakát online tartottak Kína vezetésével Fuzhou-ból irányítva. 2020-ban a COVID-19 járvány miatt az ülés elmaradt, így a 2020-ban benyújtott jelöléseket is most bírálták el. Összesen 34 új helyszín került fel a listára és három régi világörökségi helyet bővítettek. Ezek között egyetlen magyar sincs.
Szó mi szó, nem ilyen hírre vártam. Reméltem, hogy a legalább valamelyik UNESCO világörökségi várományos helyszínünk felkerül a listára. És hát bíztam a csodában is, hogy a limes a magyar helyszínekkel együtt kerül fel a lsitára.
A Dunai limes ügyét már régóta nyomonkövetem. 2019 februárban mér reményekkel telve írtam a Lesz újabb magyar világörökség? címmel cikket.
A legnagyobb és legátfogóbb pályázat a 2018. január 31-én benyújtott Frontiers of the Roman Empire – The Danube Limes (A Római Birodalom határai – A Dunai Limes helyszín) nevezés. A négy ország nevezését (Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Németország) hazánk koordinálja.
A világörökségi pályázat gondolata és előkészítése csaknem 17 éve kezdődött. A három kötetes, mintegy 2300 oldalas 98 helyszínt foglal magába, a Dunának mintegy 1500 kilométeres szakaszán fekvő helyszíneket érint. A több mint 400 km-es magyar szakaszon 65 helyszín került nevezésre.
Néhány magyar helyszín Dunai Limes mellett:
- Mosonmagyaróvár (Ad Flexum)
- Máriakálnok
- Lébény (Qvadrata)
- Győr (Arrabona)
- Esztergom (Solva)
- Visegrád (Pone Navata)
- Szentendre (Ulcisia Castra)
- Óbuda (Aquincum)
- Százhalombatta (Matrica)
- Paks (Lussonium)
- Dunaszekcső (Lugio)
- Kölked (Altinum)
Azt hiszem ilyen előzmények után nem hiába reménykedtem.
Aztán pár hónap múlva jött a hidegzuhany.
2019 májusban az Óbudai-szigetet kivették az eredeti listából. A döntést nem indokolták, csak a Magyar Közlönyből értesülhettünk a határozatról: “A Római Birodalom határai – A dunai limes magyarországi szakasza” világörökségi jegyzékbe jelöléséről szóló 2016-os kormányhatározatot fenntartja, ugyanakkor annak a budapesti Óbudai-sziget nem képezi részét.”
Márpedig Óbudai-sziget az UNESCO védettségre javasolt helyszínek közül a legfontosabb, mert ott volt Alsó-Pannónia provincia helytartójának palotája. A 32 hektáros sziget területe régészeti védelem alatt áll. A 1,5-2 méter mélyen lévő, óriási 8-10 ezer négyzetméteres helytartói palota egyes vélekedések szerint a II. század elején, Hadrianus császár uralkodása idején épült.
Ilyen előzmények után egyáltalán nem volt meglepő, hogy az UNESCO 2019-es ülésén a limes nem került a védettséget élvező helyszínek közé.
Gondolom a magyar kormány huza-vonája miatt nem akarták a másik három országot is hátrányos helyzetbe hozni, ezért döntöttek a rövidített szakaszról. A limes egyes szakaszai már eddig is védettséget élveztek. A világörökségi listára most a németországi Bad Göggingtől a szlovákiai Izsa községig húzódó Duna menti szakasz került fel, valamint a 400 kilométeres Rajna menti szakasz Rheinbrohltól a hollandiai Északi-tengeri partvidékig. Korábban a világörökségi helyszínek közé emelték a Nagy-Britanniában lévő Hadrianus falát (1987) és Antoninus falát (2008), valamint a Németországban lévő felső germán-raetiai limesszakaszt (2005) is. A listára újonnan felvett területekkel a Római Birodalom egykori határvonala egészen Skóciától Szlovákiáig felkerült a világörökségi listára.
Be kell tehát érnünk az eddigi 8 magyar világörökségi helyszínnel. Bár azért a Fertő-tó kulturtáj védettségéért azért joggal izgulhatunk.