A Magányos cédrus nyomában Libanonban
Az eredeti szakmája szerint gyógyszerész Csontváry Kosztka Tivadar jogot is tanult, maradandót mégis a festészetben alkotott. A különc, magányos, sokat utazó művészt a kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel tehetségét. Két híres festményét vélhetően egy libanoni cédrusligetben festette. Pár éve saját magam is megcsodálhattam az UNESCO világörökségi listára felkerült Hors Arz er-Áb (Isten Cédrusainak Erdeje) természetvédelmi terület Csontvárynak is ihletet adó múzsáit. Ezt láttam a Magányos cédrus nyomában Libanonban!
A Magányos cédrus nyomában Libanonban
Libanon szimbolikus növénye a libanoni cédrus, az ország zászlajában is megjelenik. Évszázadokkal ezelőtt az egész Libanoni-hegységet cédruserdők borították. A hajó és vasútépítések alapanyagaként kedvelt fából mára azonban már igen keveset találunk Libanonban.
Az utolsó fennmaradt cédrusliget az „Úr cédrusai” liget (Horsh Arz el-Rab) többezer éves fáival is csak töredéke már a régi, kiterjedt cédrus- erdősségnek. A megmaradt cédrusokat 1876-tól kőfallal kerítették be. A liget kiemelten védett terület, az UNESCO Világörökség részét képezi. A legmagasabb fa meghaladja a 30 métert, a legnagyobb átmérőjű cédrus közel 14 méter.
A jelenleg mintegy négyszáz fából álló erdő az ország legmagasabb hegycsúcsa a Kusnat-esz-Szauda (3088m) közelében található.
Természeti szépségén túl a liget különlegessége nekünk magyaroknak, hogy Csontváry Kosztka Tivadar itt festette 1907-ben a Magányos cédrus és a Zarándoklás a cédrusokhoz című festményeit. Erre a tényre a bejáratnál magyar nyelvű tábla emlékeztet.
Magányos cédrusként a liget egyik legendás fáját, Lamartine francia költő 1832-es látogatása alkalmából Lamartine fájának elnevezett cédrust festette meg Csontváry. A vastag törzsű, kiálló gyökerű fa 3 különálló ágat növesztett, melyek különböző nézőpontból más-más asszociációra adnak lehetőséget. Csontváry Önéletrajzában így ír a fáról: „a gondviselés nem pihent, megfestette velem a libanoni, öt-hatezer éves cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt s fenyegeti a világot.”
Lamartine fája az 1960-as években kiszáradt. A 20. század végén Rudy Rahmen faragott emberi alakkal díszítette, azóta a halott Krisztus fájának nevezik.
