Madurodam, a holland miniváros friss fotókon
Madurodam, a holland miniváros 1952 óta mutatja be 1:25 arányú maketteken Hollandia tájait és híres épületeit. Nevét George Maduro hadnagyról kapta, aki 1945-ben a dachaui koncentrációs táborban halt meg. Olvasónk friss fotókat hozott a minivárosról, amin nem fog az idő vas foga.
Madurodam, a holland miniváros
Molnár Eszti fotói mellé az alábbiakat írta: „A hágai Madurodamban jártam. Aki arra jár nézze meg, mert érdemes. 
Magam még nem láttam személyesen Madurodamot a Holland makettparkot, de nagy miniváros rajongóként írtam már róla. Így most Madurodam kitalált történetet hoztam el, amit az idegenvezetők is elmondanak a parkban, hogy színesítsék mondandójukat.
A holland miniváros „mesés” története
A történet tehát nem valós. A Hollandia történelmével is összhangban levő kitalált történet, hasonlóan egy valódi város történetéhez, a kezdetektől napjainkig mutatja be a település fejlődését.
Madurodam története a 10. században kezdődött. Azon a helyen, ahol a Maduro folyó kettéoszlik, hogy egy deltatorkolatban folytatódjon, egy gázló található. Itt ért véget az ország belsejéből a tengerig tartó országút. Az ország központjában több fontos település is volt, melyek tengerentúli kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn. A kereskedelmi javakat ezen az úton hozták idáig, majd koggékba átrakódva szállították távoli vidékekre. Ezek a hajók cserébe távoli vidékek termékeit hozták a kikötőhelyre, így a gázlónál kialakult a cserekereskedelem.
1000 körül egy fiatal, tettre kész nemes, Laagland grófja („Mélyföld grófja”) felfigyelt a gázló mentén létesült rakódóhelyre. Egy egyszerű házat épített és nekilátott adót szedni. Cserébe rablók elleni védelmet biztosított a kereskedőknek. Az így szerzett bevételből egy, a Muider-kastélyhoz hasonló erődítményt épített, melynek közelében kereskedők és kézművesek telepedtek le. Csakhamar egy település jött létre, mely a közeli folyó és annak gátja után a Madurodam nevet kapta. Kedvező elhelyezkedésének és a békés, biztonságos légkörnek köszönhetően Madurodam hamarosan fejlődésnek indult.
1355-ben városi rangot kapott, és a hamarosan felépültek a városfalak is, majd utcákat és csatornákat hoztak létre. A hatalmat ekkor már a városi tanács gyakorolta, melynek élén a polgármester és az esküdtek álltak. 1600 körül újabb bővítés következett: az óváros falain kívül létrejött egy új, hatalmas házakból álló városrész. A folyó mentén fűrészmalmok, gyárak és üzemek jöttek létre. Különböző kereskedőházak és bankok nyitották meg madurodami fiókjukat.
Bekövetkezett Madurodam „aranykorszaka”, amikor az élénk külkereskedelemmel sok pénzt kerestek a város lakói. Ekkor épültek a nagy patríciusházak is. A 18. századra azonban bekövetkezett a hanyatlás, melyből a kiutat a mezőgazdaság, a kertészkedés és állattenyésztés jelentette. A kiterjedt mocsaras területek lecsapolásával gazdag szántóföldek és legelők jöttek létre.
A 19. században megerősödött az ipar, a város környékén pedig egyre több gyár és üzem létesült. Az utóbbi években Madurodam fergeteges fejlődésnek indult: az új kikötőben óceánjáró hajók is kiköthetnek, a pályaudvarról pedig bel- és külföldi úti célok felé indulnak a vonatok, a repülőtér pedig Európa legnagyobb és legjobban felszerelt légi kikötői közé tartozik. Madurodam egy modern várossá bővült, melyben az 1950 utáni modern építészet is képviselteti magát. A rengeteg látnivaló miatt Madurodam turisták millióit vonzza a világ minden tájáról.
Ha ebből a történetből más nem is, az utolsó mondat mindenképp igaz.
Nagyon köszönjük a fotókat Molnár Esztinek!
Még több kép és információ Madurodamról
Madurodam, a mosolygós holland miniváros
