Lőcse látnivalói: Levoča, a Szepesség fekete városa
Lőcse, a Felvidék gyöngyszeme akkor vált igazán kedvelt úti céllá, amikor 1971-ben bemutatták a Zsurzs Éva által rendezett Fekete város című filmsorozatot. A Mikszáth Kálmán azonos című regényéből készült film tízezreket vonzott az akkor még csehszlovákiai városba. A most már Szlovákiához tartozó Lőcse népszerűsége mit sem csökkent a két ország különválása óta. Lőcse látnivalói közül a régi városháza épületét még azok is felismerik, akik sosem jártak az egykori Szepes vármegye székhelyén.
Lőcse rövid története
Valamikor Magyarország egyik legjelentősebb városának számított a szepességi szászok, vagyis a cipszerek központi települése, Szepes vármegye székhelye. Kereskedelmi és hadiutak központjában feküdt, ameleyk összekötötték a Pozsonyt és Kassát. Árumegállító joggal rendelkezett, és az idetelepült szászoknak köszönhetően a szorgalom és gyarapodás jelképe lett.
A Magas Tátra előhegyeit képező Lőcsei-hegység (Levočské vrchy) déli nyúlványa előtt, fontos középkori kereskedelmi utak találkozásában, a Lőcse-patak (Levočsky potok) völgyében terül el Lőcse (szlovákul: Levoča).
Évszázadokon át három kultúra és három nyelv – magyar, német, szlovák – élt itt együtt. Magyar neve valószűleg a településen végig futó patakról eredeztethető, az itt folyó Lőcse-patak szláv elnevezésének, a Levocának a magyarítása. Bár vannak olyan vélemények is, hogy a Lőrinc név becézett változata lenne Lőcse.
A környékre a 12. században kezdtek betelepülni a szászok, akik a tatárjárás alatt a közeli magaslatra, a a Menedékkőre húzódtak vissza. A tatárjárás után nem térhettek vissza a lerombolt otthonaikba, ezért megalapították a mai Lőcsét. Később itt a Menedékkő-fennsíkon kolostor épült. A történetet rimaszombati születésű Tompa Mihály Menedék-kő című versében dolgozta fel.
A Lőcse elnevezés első írásbeli, oklevélbeli említése 1249-ből származik Leucha névvel. 1271-ben V. István király kiadta a szepesi szászok kiváltságlevelét, amely szerint Lőcse volt a szepesi szász autonómia székhelye.
A területet már a középkorban is Szepességnek nevezték. Központi fekvése miatt Lőcse évszázadokon keresztül, egészen 1772-ig a szepesi szász terület közigazgatási központja volt.
A Trianoni határok meghúzása előtt Magyarországhoz tartozott, talán ezért és a sok magyar emlék miatt oly kedves a szívünknek.
2009-ben a Szent Jakab-templomnak, a régi városházának és a szinte teljes egészében megmaradt, egykor a várost körülölelő várfalnak köszönhetően került fel az UNESCO világörökségi listára.
Lőcse látnivalói, nevezetességei
A városközpontjában a középkori szobrászról, Lőcsei Pálról elnevezett történelmi hangulatú főtér számos különlegességet kínál. A teret a 13. századi gótikus Szent Jakab-templom uralja.
A világörökségi helyszínként számontartott főteret hatvanöt polgár- és patríciusház övezi. Ezek az öreg, kétméteres falvastagságú házak egyszerre szolgáltak lakóhelyként, raktárként és üzletként.
„December elején útban Lengyelország felé megálltunk Lőcsén egy pihenőre. Sajna vastagon felhős idő volt, meglátszik a képeken. A templom/bazilikában nem lehetett fényképezni, pedig ott is lett volna mit.” – írta Arnhoffer Klára a fotói mellé.
Az 1815 és 1831 között épített kétemeletes klasszicista városháza 1922-ig vármegyeháza volt.
A város fölé magasodó Menedék-kő- vagy Mária-hegyen épült tempom már a 13. század elején zarándokhely volt.
Szent Jakab-templom
A Szent Jakab-templom az egykori Magyarország legszebb temploma. 1245-ben román stílusban kezdték el építeni. A munkálatok majd 100 évig tartottak, közben fokozatosan a gótikus elrendezésűvé alakították. A 14. század első felében két kápolnát, a 15. század végén egy előcsarnokot építették hozzá.
Itt található a világ legmagasabb (18,62 méter) és legszebb gótikus templomi faoltára, mely 1508-1510 között Lőcsei Pál műhelyében készült. A legenda szerint Lőcsei Pál mester az utolsó vacsora ábrázolásán az egyik apostol képében önmagát is megfaragta.
Hivatalosan a főtér is Pál mester nevét viseli, de csak Lőcsei előnévve vagy anélkül, mert a jeles szakembernek még a vezetéknevét sem tudjuk. A régi levéltár, ahol Lőcse fontos iratait őrizték, 1550-ben égett le, így a mester titka már nem fejthető meg. Az viszont tudható, hogy valamikor ő is itt lakott, a 20-as számú házban, amely most múzeumként üzemel.
A templom 1550-ben és 1599-ben leégett. A tűzben megsemmisült torony helyére 1858-ban épült a ma is látható torony.
Orgonája 1626-ban készült. Eredeti freskóit a 19. század második felében Storno Ferenc restaurálta, aki a soproni Storno-gyűjtemény megalapítója.
A Thurzó-kápolnában az Árva várát is tulajdonló Thurzók síremlékei sorakoznak. Itt temették el Thököly Imre és Zrínyi Ilona egyik közös gyermekét is.
Lőcse Városháza és a Szepesi Múzeum
A régi városháza a 15. században épült. Ugyanúgy gótikus épület volt, mint a mellette lévő templom, de leégése után 1615-ben reneszánsz stílusban építették át.
A mai, végleges formáját Schulek Frigyesnek köszönheti, aki 1893-tól két éven át munkálkodott a házzal.
Az árkádos városháza A Fekete város című tévésorozatból is ismert, a film több jelenetét forgatták itt. A forgatáskor még élt a Görgey családból Lili grófnő, és elmesélte a stábnak, hogy a regény megjelenésekor apósa dühös levélben kérte számon Mikszáth Kálmántól, miért írta, hogy az alispán Görgey Pált lefejezték Lőcsén, amikor ez nem igaz. Mikszáth elnézést kért, és az írói szabadsággal magyarázta a változtatást.
Az épületben a Szepesi Múzeum gyűjteménye kapott helyet. Ma a tanácsteremben látható a táblakép, amely egykor Jókai Mórt A lőcsei fehér asszony című regénye írására késztette.
Jókai is helyben gyűjtött anyagot A lőcsei fehér asszonycímű regényéhez, bár a történészek szerint Korponayné Géczy Julianna nem annyira áruló volt, inkább fontoskodni, üzeneteket közvetíteni szerető asszaony, aki végül rajtavesztett a nagyravágyásán: Győrben fejezték le felségárulásért.
Lőcse (Levoča), a középkori városfallal körül ölelt, gótikus és reneszánsz műemlékekkel teli felvidéki kisváros egyik legismertebb látnivalója a régi városháza épülete. A 15. századi gótikus épület többszöri átépítés után, 1893 és 1895 között Schulek Frigyes tervei alapján nyerte el végleges formáját. Reneszánsz díszítésű, keresztgerendás mennyezetű tanácstermében 1955-ig működött Lőcse város tanácsa. A lőcsei régi városháza jelenleg a Szepesi Múzeumnak ad otthont, amely látványos kiállításon mutatja be a város illetve a városháza történetét. Többek között a Jókai Mór regényéből ismert lőcsei fehér asszony, Korponayné Géczy Julianna életét is megismerhetjük.
Szégyenketrec
A kisebb bűnöket helyben, a szégyenketrecben torolták meg a régi Lőcsén, ide zárták be 12 órára az erkölcstelen asszonyokat..
A főtéren áll a szégyenketrec, azaz a vasrudakból készült középkori pellengér, ahol nyilvános megszégyenítés eszközével „neveltek„. A bűnösök ketrecbe zárását a vásárok idején, – amikor sok ember volt a téren – hatották végre. A ketrecben töltött idő a vétkes számára megaláztatást és tanulságot, az arra járók részére pedig elrettentést volt hivatott jelenteni.
Az összegyűlt emberek az elítéltet általában a megvetés kifejezéseivel illették. Leggyakrabban azok a nők kerültek pellengérre, akik lámpagyújtás után az éjszakai Lőcse utcáin férfikíséret nélkül egyedül jelentek meg. Ezért is érdekes, hogy ketrecet fém liliomok és szívek, a szerelem és ártatlanság jelképei díszítik.
A vaskalodát később kivitték a városfalon túlra, de a lakók visszakövetelték, így 1933-tól újra a régi helyén áll.
Thurzó-ház
A főtér másik látványossága a 16. század második feléből származó Thurzó-ház. Nevét a benne élő családról kapta.
A városkaput a 17. században emelték.
Evangélikus templom
A szintén a városháza közelében található Evangélikus templom 1825 és 1837 között épült klasszicista stílusban.
Evangélikus műemlék temető
Jeles lőcsei polgárok nyugszanak a temetőbne, amelyet valaha Csehszlovákia legszebb temetőjének választották, sokan munkálkodnak azon, hoyg megmentsék a szép síremékekből, amit lehet.
Itt nyugszik nyolcvankilenc évet élt Dénes Ferenc, földrajztudós is, a magas-tátrai turizmus egyik legfontosabb alakja. Neki köszönhetjük a mai turistautak nagyrészét.
Lőcsén született és itt nyugszik a Lándhíd kőoroszlánjait megalkotó szobrászművész, Marschalkó János.
Lőcse egyik legendás famíliája a Probstner család. Ők a tizennyolcadik század elején telepedtek meg itt, és másfél évszázad alatt a Szepesség leggazdagabb családjává váltak. Probstner Adolf leányát, Zsófiát mindannnyian ismerjük: ő s lila ruhás nő, első férje, Szinyei Merse Pál festményén. A házasság válással ért véget, ám Zsófia ksőbb újra férjhez ment, és százegy évesen, minden Szinyeitől született gyermekét túlélve halt meg.
Nagyon köszönjük a téli fotókat Arnhoffer Klárának!
A fotó többi részét 2022 augusztusában készetettem, ekkor a régi városháza környékén építési munkálatok folytak.
Kiss Katalintól 2023 őszén kaptunk friss fotókat, amelyeken jól látszik, hogy a felújítási munkálatok végetértek, szépen megújult a városháza környéke.
Köszönjük a fotókat!
