Libanon UNESCO világörökségi helyszínei
A Földközi-tenger partján fekvő piciny ország, Libanon sok csodálatos látnivalóval rendelkezik. Fővárosa Bejrút, melyet a Közel-Kelet Párizsának is szoktak nevezni. Itt megférnek egymás mellett a mecsetek és katolikus templomok, a felhőkarcolók és homokos tengerpartok. Libanon területéről eddig öt helyszín került fel az UNESCO világörökségi listára, tíz helyszín pedig a javaslati listán várakozik a felvételre.
Bejrút, a libanoni főváros
Bejrút egy kisebb félszigeten fekszik, tengerpartja változatos, meredek sziklák és homokos partok váltják egymást. Bár nincs az UNESCO világörökségi listán, de Libanonban járva vétek lenne kihagyni.
Bejrút, a libanoni főváros 2020. augusztus elején egy szomorú esemény kapcsán került a média középpontjába. A hírek nem szólnak arról, hogy Bejrút látnivalói is kárt szenvedtek volna, de mivel a fél város romokban hever, gondolom ezek sem úszták meg. A nehéz helyzetbe került ország és fővárosa egy darabig biztos nem lesz a turisták célpontja. Kár érte, rengeteg történelmi látnivalót találunk a városban.
UNESCO világörökségi helyszínek Libanonban
Andzsar
Andzsar 1984-ben került fel az UNESCO listára. Ma is látható romjai a 8. század elejéről származnak, amikor I. al-Valíd omajjád kalifa egy palotavárost építtetett a területen.
A települést a római városeszmény alapján tervezték meg és az Omajjádok alatti várostervezés egyik legkiemelkedőbb példája. Az épületegyüttes alaprajza egy kétszáz méter hosszú négyzet, amelyet az észak-déli főút a cardo és a kelet-nyugati decumanus osztott több részre. A két főút metszéspontjánál állt a tetrapülon, a város középpontját jelző építmény.
A falakkal teljesen körülzárt palota négy kapuját tornyokkal erősítették meg. Fénykorában hatszáznál is több bolt, valamint fürdők, két palota és egy mecset állt a területén. Az uralkodói palota a terület délkeleti részén állt, tőle északra emelték a mecsetet és még északabbra kapott helyet a nők lakrésze.
A palotaváros virágzása mindössze 20 – 30 évig tartott, utána az Abbászidák támadása miatt elnéptelenedett. A romvárosban 1949-ben kezdődtek meg a tervszerű feltárások.
Baalbek
A Csontváry-Kosztka Tivadar festményéről is ismert Baalbek szintén 1984 óta világörökség. Hatalmas, jó állapotban megmaradt építményeivel a közel-keleti római szakrális építészet egyik legfontosabb alkotása.
Baalbek városát tartják a legszebbnek Libanonban. Legfőbb nevezetessége az 58 korinthoszi oszloppal díszített templomegyüttes.
A föníciai várost az i. e. 3 és az I. e. 2. században, a Szeleukida-dinasztia uralkodása alatt Heliopolisznak, a „Nap Városának” nevezték. Ennek a korszaknak a legfontosabb emlékei sziklába vájt sírok.
A terület i. e. 64-ben került római fennhatóság alá, ezután vette kezdetét az a nagyszabású építkezési program, amelynek során Jupiter, Vénusz, Mars és más istenek templomai felváltották a föníciai isteneknek szentelt épületegyüttest.
A legkorábbi, a Jupiter-templom építése Augustus császár korában kezdődött és körülbelül fél évszázadig tartott. Húsz méter magas oszlopaiból napjainkra hat maradt meg, a többit földrengések pusztították el, vagy elszállították.
Az épületegyüttes nagy udvarát Traianus császár idejében kezdték el kialakítani, ahol különböző vallási épületeket és oltárokat emeltek.
Baalbek legjobb állapotban megmaradt épülete a Bacchus-templom, ahol a korábbi Baál isten alakja Dionüszoszéval olvadt össze. A szinte sértetlen épület az i. sz. 2. század első feléből származik. A templomokon kívül figyelemre méltóak még az óriási kőtömbök is, amelyeket a templomegyüttes alapozásához használtak.
„Baalbek hatalmas építményeivel a hanyatló Római birodalom építészetének legszebb példáinak egyike”, jelentette ki az UNESCO, amikor 1984-ben felvette Baalbeket a világörökségi listára. A libanoni templomok építése körül máig sok a rejtély, akárcsak az egyiptomi piramisoknál. Arra, hogy miként lehetett az ősi időkben ezeket a hatalmas sziklatömböket mozgatni, még keresik a választ.
Büblosz (Byblos)
Büblosz szintén 1984-ben érdemelte ki az UNESCO figyelmét. A fővárostól 30 km-re fekvő terület a legrégebb óta lakott a világon, már időszámításunk előtt 5.000 évvel volt itt élet. Az óvárost a mai napig fal veszi körül.
A Bejrúttól északra fekvő kikötőváros Büblosz területe már a neolitikumban lakott volt. A fallal körülvett település később strukturált várossá fejlődött és az i. e. 3. évezred végére Mezopotámia és a Földközi-tenger közötti kereskedelem egyik központjává vált.
I. e. 2150 körül az amoriták elpusztították majd kétszáz évvel később újjáépítették. Az i. e. 2. évezred végétől a föníciaiak egyik legfontosabb települése lett, ahonnan cédrusfát szállítottak Egyiptomba és ahova értékes importcikkek például alabástrom papirusz és arany érkezett.
A város később asszír, babilóniai, perzsa és görög uralom alá került, majd i. e. 332-ben Nagy Sándor csapatai foglalták el és hellenizálták. A bizánci időkben folyamatosan elvesztette jelentőségét, majd 636-ban arabok szállták meg.
A keresztes hadjáratok alatt a lovagok egyik bázisa lett. Legfontosabb épületei az i. e. 1600 körülre datálható Obeliszk-templom, a város istennőjének szentelt Baalat Gebal-templom és a keresztes lovagok erődje.
Türosz
A Libanon déli részén fekvő Türosz azzal érdemelte ki az UNESCO listára kerülést 1984-ben, hogy a föníciaiak idejében a Földközi-tenger egyik legfontosabb kikötővárosa volt. Gazdaságának alapja a bíborkereskedelem volt és jelentős bevételei miatt gyakran vált hódítók célpontjává.
A város legfontosabb műemlékei a római korból és a keresztes hadjáratok idejéből származnak. A császári városból az oszlopsorokkal szegélyezett római utak, egy diadalív, a tornacsarnok, a fürdő és az aréna romjai láthatók. A városfal egy része föníciai eredetű. A falmaradványok egy másik része a keresztesek korára datálható, ezen kívül figyelemre méltóak a katedrális maradványai.
Az i. e. 6. században a babilóniaiak sikertelenül ostromolták meg, de a bevehetetlennek hitt várost i. e. 332-ben Nagy Sándor seregei mégis el tudták foglalni. I. e. 64-ben a Római Birodalomhoz csatolták.
A középkorban folyamatosan elvesztette jelentőségét majd a 13. században a mamelukok csaknem teljesen elpusztították. A 18. században egy részét újjáépítették, de korábbi befolyását nem nyerte vissza.
Vádi Kádísa és Isten Cédrusainak Erdeje
Vádi Kádisa (Kádisa-völgy) a fővárostól, Bejrúttól 120 kilométerre fekszik és a szerzetesség kialakulásának egyik legfontosabb emlékhelye a világon. A völgy az al-Makmal-hegy lábánál terül el, a hegyoldalba kápolnákat és remetebarlangokat vájtak. Az ókeresztény település kolostorai a sziklameredélyekre épültek. Közülük legfontosabb a Kannubin-kolostor.
A közelben található Hors Arz er-Áb (Isten Cédrusainak Erdeje,) amelynek fái Libanon jelképévé váltak. Libanont egykor cédruserdők borították, ezeknek azonban csak töredéke maradt meg. A cédrusfát az ókorban előszeretettel használták vallási építkezésekhez is. A jelenleg mintegy négyszáz fából álló erdő az ország legmagasabb hegycsúcsa a Kusnat-esz-Szauda (3088m) közelében található, egyes fák korát ezerötszáz évesre becsülik.
Az eredeti szakmája szerint gyógyszerész Csontváry Kosztka Tivadar jogot is tanult, maradandót mégis a festészetben alkotott. A különc, magányos, sokat utazó művészt a kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel tehetségét. Két híres festményét vélhetően egy libanoni cédrusligetben festette. Pár éve saját magam is megcsodálhattam az UNESCO világörökségi listára 1998-ban felkerült Hors Arz er-Áb (Isten Cédrusainak Erdeje) természetvédelmi terület Csontvárynak is ihletet adó múzsáit. Ezt láttam a Magányos cédrus nyomában Libanonban!
