Lázbérci Tájvédelmi körzet
A Lázbérci Tájvédelmi körzet kitűnő túracélpont a természetimádóknak. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozó terület ad otthont a 6 millió m³ kapacitású Lázbérci-víztározónak. Az üledékes és vulkáni kőzetekből felépülő Upponyi-hegység számos földtani és felszínalaktani értéket rejt. A legkedveltebb része az Upponyi-szoros, amely hazánk egyik legnagyobb méretű és leglátványosabb szurdokszerű völgyszakasza.
Lázbérci Tájvédelmi körzet
A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozó Lázbérci Tájvédelmi Körzet az Upponyi-hegységben található. Területe 3 634 hektár, ebből szigorúan védett 683 hektár.
A tájvédelmi körzet közepén helyezkedik el a 6 millió m3 kapacitású Lázbérci-víztározó, amelynek elsődleges célja az ivóvízbázis vízminőség-védelme. Az 1967-1969 között létesült mesterséges tó fontos szerepet játszik a Sajó völgye településeinek, köztük Ózd és Kazincbarcika életében. A tó belső védőövezete egy 20 méter széles parti sáv. Ezt a sávot egy további, 100 méter szélességű külső védőövezet, ugyancsak szigorúan védett zóna veszi körül.
A víztározó biológiai egyensúlyának fenntartása érdekében évente folyik haltelepítés. A ragadozó halak közül a csuka, a pisztráng, a süllő, a növényevő halak közül pedig a ponty és az amur a leggyakrabban telepített. A víztározón szigorú vízvédelmi előírások betartásával horgászat is van.
A túrák során megismerkedhetünk mintegy 140 millió év őskörnyezetével, ami nemcsak hazai, hanem kárpát-medencei viszonylatban is egyedülálló. A karsztosodásra hajlamos mészkövében 25 barlangot tartanak nyilván.
A Damasa-szakadék a miocén kori, vulkáni eredetű andezit agglomerátum kőzeten jött létre. A szűk sziklaszoros valószínűleg a XVIII-XIX. századi földrengések következtében jött létre, amikor is az andezittufa-takaró két hatalmas, valamint több kisebb tömbben lecsúszott a völgybe. A sziklatömbök alatt húzódik hazánk egyik leghosszabb összefüggő álbarlang-rendszere.
A tájvédelmi körzet határán elhelyezkedő községekben (Borsodbóta, Uppony, Sáta, Nekézseny, Dédestapolcsány, Sajómercse és Bánhorváti) műemléki és művészeti értékek, történelmi emlékek is találhatóak. Uppony térségében három vár, illetve őrhely nyomai is láthatók. A Földvárnak nevezett vár maradványai az Upponyi-szoros szurdokvölgye sziklateraszán láthatók. A Fekete-kő-tetőn találhatók a Dedevár nyomai. A Kisvár már csak nevében és a talaj elszíneződéseivel őrzi az egykori őrhely emlékét.
Dédestapolcsány közelében fekszik a Dédesi vár és a településről indul a 6 kilométeres Szalamandra tanösvény. Ezen eljuthatunk az Uppony-szoroshoz, melynek déli fala több száz méter magas és mintegy 250 millió éves. Üregeiben ősember és barlangi medve nyomaira bukkantak. A szikla tetején 6 méter magas kereszt jelzi a reformáció terjedésének határát.
Az Upponyi-szoros környékét bokorerdők és sziklagyepek borítják, de a hegységet elsősorban cseres-tölgyes és bükkelegyes társulások uralják. Sok ritka lágyszárú növényfaj él itt, pl. hegyi ternye, a pongyola harangvirág, a vetővirág, a szürke napvirág, az erdélyi nyúlfarkfű.
A területen fészkel kerecsensólyom, barna kánya, kabasólyom, uhu, gatyás ölyv és erdei fülesbagoly is. Az erdőkben vadmacska, nyuszt és borz él.
A területen számos védett rovarfaj megtelepedését biztosítja. A lepkék közül a védett északi boglárka, a barnabundás boglárka és az ozirisz törpeboglárka is megtalálható itt. A patakvölgyekben a keleti gyöngyházlepke, a száraz sziklagyepek szegélyén lévő sziklai cserjésekben pedig a nagy fehérsávoslepke a jellemző védett lepkefaj.
Nagyon köszönöm a fantasztikus fotókat Mészáros Henriettnek!
