Középkori Begina-udvar Brugge-ben
Begina-udvar Brugge-ben. Na ez meg, mi a csuda lehet? A középkori flamand városokból megmaradt legkülönlegesebb örökségek a Begina-udvarok. A beginázsok a 12.-13. században kialakult vallásos közösségek, a beginák lakhelyei voltak. A beginák önálló életet választó nők voltak, akik a világtól elzárt közösségben, de nem apácaként éltek.
Begina-udvar Brugge-ben
A katolikus egyházhoz tartozó, világi és egyben vallásos női közösség a 12. és 13. században élt a mai Hollandia és Belgium területén.
Belgiumban, a nyugat-flandriai Brugge-ben, alig néhány perces sétával eljuthatunk „Begijnhof Ten Wijngaerde” fallal körbevett udvarára.
A hermetikus elhatárolódás helyett a városon belül építették fel lakóközösségüket, mely idővel saját városrésszé vált, saját intézményekkel és infrastruktúrával.
A beginaudvarok igazi értékét az adja, hogy noha az egyes házakat idővel átépítették, az udvarok szerkezete hűen megőrizte az egykori, közel ezeréves elrendezést. A beginaudvar fallal körülvett kis város a városon belül, amelynek utcácskái, terei, közei és zugai a középkor óta változatlan formában állnak.
Idős, hajlott hátú, nehezen járó begina.
A Begina-udvarokat felvettek az UNESCO világörökségi listára. Pl. Antwerpen, Mechelen, Gent, Oudenaarde, Brugge és Leuven épületegyüttesét, amelyek leginkább magukon viselik a rend építészeti stílusjegyeit: a szorosan egymás mellé épülő, egyszerű homlokzatú házakat.
A Begina-rendi kolostornegyedekben a nők puritán, mégis kedves sorházakban élnek, általában egyedül, vagy legfeljebb egy lakótársnőjükkel.
A rend tagjai egyfajta átmenetet képviseltek a világiak és a szerzetesek között. Az utóbbiaktól eltérően például nem tettek szegénységi, szüzességi vagy engedelmességi fogadalmat, nem vonultak vissza a világtól.
A rend menedéket jelentett azoknak a nőknek, akik nem tudtak, vagy nem akartak férjhez menni, ám a 13-14. században elfogadott szokásoknak megfelelően egyedül sem élhettek.
A beginák lazább normarendszerük miatt bármikor visszatérhettek a világi életbe. Alamizsnát nem fogadtak el, hanem tanítással szereztek jövedelmet. A saját városrészükben kórházat, temetőt és templomot tartottak fent maguknak, és akadt beginázs, ahol sörfőzde is működött.
A park közepén áll az egyszerű homlokzatú, házak által körbevett templomuk. Naponta többször is tartanak misét: ezek nyitottak, bárki bemehet.
Szent város a polgári városon belül.
Nagyon köszönöm Pajorné Kiss Editnek az érdekes beszámolót!
