Koltói Teleki-kastély, ahol Pefőfi Sándor mézesheteit töltötte
A koltói Teleki-kastély 18. századból származó műemlék épülete Máramaros megyében, a mai Romániában található. Gróf Teleki Sándor kastélyában három alkalommal is vendégeskedett a kor híres költője, Petőfi Sándor. 1847 őszén az ifjú író hitvesével, Szendrey Júliával, itt töltötte a mézesheteket is. Petőfi az itt töltött három hét alatt 28 új verset vetett papírra, többek között a Szeptember végén című szerelmes verset is. A szépen felújított koltói kastélyban ma Teleki-Petőfi Múzeum működik.
Koltói Teleki-kastély rövid története
Koltó Község a Lápos folyó teraszán helyezkedik el 10 km-es távolságban, délre a megyeközponttól Nagybányától.
A koltói Teleki-kastély feltehetően a 18. század második felében épült, Mária Terézia idejében. Leghíresebb ura, gróf Teleki Sándor, a „vad gróf” volt, a 48-as ezredes, emlékíró 1825-ben vette át a birtok vezetését.
Teleki Sándornak köszönhetjük a Doborjánban született Liszt Ferenc tizennyolc rapszódiáját, ő szerettette meg a nagy zeneszerzővel a magyar cigányzenét.
A koltói kastélyban 1846 és 1847 között Teleki Sándor meghívására három alkalommal is vendégeskedett Petőfi Sándor. Petőfivel Nagykárolyban ismerkedett meg Teleki Sándor, majd Nagybányára és Koltóra is meghívta a költőt. Petőfi úgy megkedvelte a kastélyt és a környéket, hogy megkérte a grófot, engedje azt át neki mézesheteire. Teleki szobát rendeztetett be a nászutas párnak, és a személyzetet is szolgálatukba állította
1847. szeptember 9. – október 19. között az ifjú író itt töltötte a mézesheteket hitvesével, Szendrey Júliával. Az itt töltött idő alatt 28 új verset vetett papírra a híres somfa alatti kőasztalon, többek közt az egyik legismertebbet, a Szeptember végént. A fát Petőfi somfájának nevezik.
Kívánságára a somfa alatt temették el Teleki Sándort, innen később áthelyezték a falu temetőjébe.
Bármennyire is úgy gondolnánk, a koltói kastélyban írt versek nemcsak a mézeshetek mámoráról, az örök szerelemről szólnak. A 24 éves költőt – mintha csak a jövőbe látna – már ekkor foglalkoztatta az elmúlás gondolata, és ezt versbe is foglalta: „….ha eldobod egyszer az özvegyi fátylat/ fejfámra sötét lobogóul akaszd…..”.
A Teleki-kastélyban megfordult Jókai Mór is, aki így írt róla: „A legelső belépésnél meglepnek a nagybecsű olajfestmények, amikkel a termek falai tetőtől talpig fedve vannak. Bronzino, Saleruo Andrea, Guido Reni, Gerardo de la Nosse, Salvator Rosa, Artemisi, Gentileschi, Giordano Luca (üvegfestő), Pauji, Ribeyras, Solimene, Marko, Velasquez, Murillo, Tiepulo, Delamonica, Pagliano Palini és számtalan más nagy mesterek remekművei, miket Teleki Sándor széles e világon barangoltában hol zsibvásáron potom árért, hol drága pénzen összeszerzett.”
A kastély utolsó tulajdonosa, Teleki János (1868–1937) 1936-ban kénytelen volt elhagyni a kastélyt. Budapestre költözött el, ahol hamarosan elhunyt. A megmaradt bútorokat a környékbeliek széthordták.
Az államosítás után lebontották a kastély romantikus csigalépcsőjét és néhány falát. Szórakozóhelyet alakítottk ki benne, valamint a termelőszövetkezet raktárként és irodaként használta. Később iskolává alakították, földszintjén ma is iskola és óvoda működik.
A Teleki családhoz hű kocsis Sebők Mihály ötlete nyomán Teleki-Petőfi Múzeumot is létrehoztak.
A kastélyt az Európai Unió társfinanszírozásával 2020-ban alaposan felújították.
A híres szerelmespár, Petőfi Sándor és hitvese Szendrey Júlia szobra a park kertjében áll.
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia mézeshetei a koltói Teleki-kastélyban
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kapcsolata a lány szigorú atyja miatt a nehezen indult. Erről és a Koltón töltött mézeshetekről találtam egy nagyon jó idézetet Nyári Krisztián tollából.
„Petőfi végül szöktetés helyett újra a polgári módszerrel, a leánykéréssel próbálkozott. Az idős Szendrey szerette a lányát, és felmérte, hogy a fiatalok érzelmei őszinték, legfeljebb az idő segíthet. Kért egy hét haladékot, aztán levélben ismét visszautasította a kérőt. Júlia szobájába zárkózva rettegte végig a párharcot. „Május 16-án érkezett meg ő, és ekkor rövid öröm után következtek olyan napok, melyeket nem feledhetnék, ha életem bármily hosszú lenne is. Annyit szenvedtem 11 napig, mennyit még soha életemben” – írta naplójában. Május 25-én aztán Petőfi Sándor felhúzta ünneplő atilláját, és újra betoppant a lányos házba megkérni választottja kezét. Győzött. Szendrey az ismételt leánykérésre ugyan nem mondott egyértelmű igent, de szeptemberig próbaidőt szabott, a szerelmeseknek addig csak „levélileg” volt szabad találkozniuk. Petőfi már másnap közhírré tette diadalát Úti leveleiben: „Dicső, dicső leány! Kettő között kellett választania: szülei közt és köztem. Engemet választott…”Júlia is lejegyezte naplójába a saját győzelmi jelentését: „E nap óta vagyok Petőfi jegyese, s e nap óta szeretem őt jobban, mint mindent a világon. Mit tettem és mondtam e napon, azt nem tudom, csak annyit, hogy az felér eddigi életem minden napjaival.” Az ifjú vőlegény hazatért Pestre, és mint jövendő családjáért felelős családapa eladta összes költeménye jogait Emich Gisztáv kiadójának, majd nekivágott Felső-Magyarországon át Erdélyig tartó hosszú utazásának, amelyről természetesen az olvasókat is rendszeresen tudósította. Ekkor jutott el népszerűsége csúcsára, a felvidéki városokban úgy ünnepelték, ahogy egy rocksztárt fogadnának.
Szendrey Ignác minden bizonnyal azt várta, hogy a próbaidő alatt Petőfi újra hűtlen lesz, és talál valaki mást. Nem így történt. A költő augusztus elején megjelent Erdődön, hogy hivatalosan is megtartsák az eljegyzést. A ceremónia után újra útnak indult, még tartott a kiszabott próbaidő. Szatmár környéki ismerőseit látogatta végig, köztük Teleki Sándort, egyetlen arisztokrata barátját. Kért tőle egy szívességet. Az ifjú pár végül egy évvel első találkozásuk után 1847. szeptember 8-án megtarthatta esküvőjét. A ceremónia alatt Szendrey Ignác tüntetőleg a szobájában maradt. Lányát apai áldás nélkül bocsátotta útnak és az anyagi támogatás terén is kérlelhetetlen volt: nem adott egy fillért sem, hadd tanulja meg a lánya, milyen a nélkülözés. A folytatást valószínűleg el sem tudta képzelni. Az ifjú pár felült egy díszes négyes fogatra és elindult Erdély egyik legszebb kastélya, a koltói Teleki-kastély felé, amit hat hétre teljesen átengedett nekik a tulajdonos. A mészáros fiából lett költő jelképes diadalt aratott. Nélkülözés helyett az erdődinél százszor fényesebb kastélyba vitte szerelmét, amit pusztán költői népszerűségével ért el. Útközben Koltó fele aztán volt alkalma megtanulni, hogy nem egy szende nebáncsvirágot vett el. A szeptemberi esőben a kocsis nem vett észre egy nagyobb, vízzel telt kátyút, a kocsikerék eltörött. Petőfi csúnyán szentségelni kezdett, amire Júlia megsértődött, mert a költő még vőlegényként megígérte neki, hogy leszokik a káromkodásról. A javítás idejére a friss házasoknak be kellett térniük egy lepusztult útszéli csárdába. Kettesben üldögéltek a földes padlójú, koszos ivóban, s mivel rajtuk kívül más nem volt a helyiségben, Petőfi úgy gondolta,
Kettesben üldögéltek a földes padlójú, koszos ivóban, s mivel rajtuk kívül más nem volt a helyiségben, Petőfi úgy gondolta, esetleg előre hozhatnák a nászéjszakát. Júlia azonban nem ilyen helyet álmodott az első alkalomra, ráadásul duzzogott a káromkodás miatt, úgyhogy elutasította feltüzesedett férje közeledését. A költő végül csókok helyett egy nagy harapást kapott az arcára, amelynek nyomát haláláig hordta. Hamarosan sebes képpel folytathatta az utat a megjavított kocsin Koltóig. Ott aztán minden rendbe jött. A nászéjszaka is olyan körülmények között zajlott, amilyennek Júlia elképzelte. Petőfi pár nap múlva ismét ország-világ előtt számolt be arról, milyen is a házasélet: „Hazugság, amit tartanak közönségesen, hogy a házasságban megszűnik a szerelem. Én most is oly forrón, oly lángolón szeretem feleségemet, mint hajdanában nőtlen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam.”
Koltói Teleki-kastély látogatása
A koltó kastélyban több mint 20 éve minden évben szeptember első vasárnapján Petőfi Emlékünnepet tartanak. A Teleki emlékünnepen pedig májusban emlékeznek meg a kastély tulajdonosáról.
Nyitvatartási és egyéb információk a hivatalos oldalon magyar nyelven is megtalálhatóak.
Nagyon köszönöm a fotókat Ildikó Tarkó Szásznak!
Kapcsolódó olvasnivalók
Magyar Nemzeti Múzeum 1837 és 1847 között épült klasszicista stílusban Pollack Mihály tervei alapján. Európa harmadik nemzeti múzeumának alapítója gróf Széchényi Ferenc volt. 1848. március 15-én az épület előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt. A múzeum épülete ezzel a szabadság szimbólumává vált. Máig kiemelt figyelmet kap 1848 emlékezete a Nemzeti Múzeumban. A márciusi ifjak tetteiről, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc koráról az állandó kiállítás 12-es szobája több eredeti relikliával mesél.
Szendrey Júliára sokan csak Petőfi Sándor feleségeként gondolunk, pedig író, költő és műfordító is volt. Ez utóbbinak – az Andersen-mesék magyarra fordításának – köszönhető, hogy a dán fővárosban is emléket állítottak neki. De milyen is és hol áll Szendrey Júlia szobra Koppenhágában?
Petőfi Sándor: Szeptember végén című versét sokan a magyar irodalom legszebb szerelmes versének tartják. A költő a feleségének, Szendrey Júliának írta a sorokat a koltói Teleky-kastélyban töltött nászútjukon. A verset a pályatársak is nagyra értékelték. A második szakasz kezdősora („Elhull a virág, eliramlik az élet…”) Kosztolányi Dezső szerint a legszebb magyar verssor.
