Koltói Teleki-kastély, ahol Pefőfi Sándor mézesheteit töltötte

A koltói Teleki-kastély műemlék épület Máramaros megyében, Romániában. Gróf Teleki Sándor kastélyában három alkalommal is vendégeskedett a kor híres költője, Petőfi Sándor. 1847 őszén az ifjú író hitvesével, Szendrey Júliával, itt töltötte a mézesheteket is. A kastélyban ma Teleki-Petőfi Múzeum működik.

Koltói Teleki-kastély

Koltói Teleki-kastély

A koltói Teleki-kastély feltehetően a 18. század második felében épült. Leghíresebb ura, gróf Teleki Sándor 48-as ezredes, emlékíró éves korában, 1825-ben vette át a birtok vezetését.

1846 és 1847 között Teleki Sándor meghívására három alkalommal is vendégeskedett a kastélyban Petőfi Sándor. 1847. szeptember 9. – október 19. között az ifjú író itt töltötte a mézesheteket hitvesével, Szendrey Júliával. Az itt töltött idő alatt 28 új verset vetett papírra a híres somfa alatti kőasztalon, többek közt az egyik legismertebbet, a Szeptember végént. A fát Petőfi somfájának nevezik, s ez alatt temették el kívánságának megfelelően Teleki Sándort.

A kastélyban járt Jókai Mór is, aki így írt róla: “A legelső belépésnél meglepnek a nagybecsű olajfestmények, amikkel a termek falai tetőtől talpig fedve vannak. Bronzino, Saleruo Andrea, Guido Reni, Gerardo de la Nosse, Salvator Rosa, Artemisi, Gentileschi, Giordano Luca (üvegfestő), Pauji, Ribeyras, Solimene, Marko, Velasquez, Murillo, Tiepulo, Delamonica, Pagliano Palini és számtalan más nagy mesterek remekművei, miket Teleki Sándor széles e világon barangoltában hol zsibvásáron potom árért, hol drága pénzen összeszerzett.”

A kastély utolsó tulajdonosa, Teleki János (1868–1937) 1936-ban kénytelen volt elhagyni a kastélyt. Budapestre költözött el, ahol hamarosan elhunyt. A megmaradt bútorokat a környékbeliek széthordták. Az államosítás után lebontották a kastély romantikus csigalépcsőjét és néhány falát. Szórakozóhelyet alakítottk ki benne, valamint a termelőszövetkezet raktárként és irodaként használta. Később iskolává alakították, földszintjén ma is iskola és óvoda működik. A Teleki családhoz hű kocsis Sebők Mihály ötlete nyomán Teleki-Petőfi Múzeumot is létrehoztak.

A híres szerelmespár szobra a park kertjében áll.

Koltói Teleki-kastély - petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobra

Petőfi Sándor és Szendrei Júlia mézeshetei a koltói Teleki-kastélyban

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kapcsolata a lány szigorú atyja miatt a nehezen indult. Erről és a Koltón töltött mézeshetekről találtam egy nagyon jó idézetet Nyári Krisztián tollából.

Petőfi végül szöktetés helyett újra a polgári módszerrel, a leánykéréssel próbálkozott. Az idős Szendrey szerette a lányát, és felmérte, hogy a fiatalok érzelmei őszinték, legfeljebb az idő segíthet. Kért egy hét haladékot, aztán levélben ismét visszautasította a kérőt. Júlia szobájába zárkózva rettegte végig a párharcot. „Május 16-án érkezett meg ő, és ekkor rövid öröm után következtek olyan napok, melyeket nem feledhetnék, ha életem bármily hosszú lenne is. Annyit szenvedtem 11 napig, mennyit még soha életemben” – írta naplójában. Május 25-én aztán Petőfi Sándor felhúzta ünneplő atilláját, és újra betoppant a lányos házba megkérni választottja kezét. Győzött. Szendrey az ismételt leánykérésre ugyan nem mondott egyértelmű igent, de szeptemberig próbaidőt szabott, a szerelmeseknek addig csak „levélileg” volt szabad találkozniuk. Petőfi már másnap közhírré tette diadalát Úti leveleiben: „Dicső, dicső leány! Kettő között kellett választania: szülei közt és köztem. Engemet választott…”Júlia is lejegyezte naplójába a saját győzelmi jelentését: „E nap óta vagyok Petőfi jegyese, s e nap óta szeretem őt jobban, mint mindent a világon. Mit tettem és mondtam e napon, azt nem tudom, csak annyit, hogy az felér eddigi életem minden napjaival.” Az ifjú vőlegény hazatért Pestre, és mint jövendő családjáért felelős családapa eladta összes költeménye jogait Emich Gisztáv kiadójának, majd nekivágott Felső-Magyarországon át Erdélyig tartó hosszú utazásának, amelyről természetesen az olvasókat is rendszeresen tudósította. Ekkor jutott el népszerűsége csúcsára, a felvidéki városokban úgy ünnepelték, ahogy egy rocksztárt fogadnának.

Szendrey Ignác minden bizonnyal azt várta, hogy a próbaidő alatt Petőfi újra hűtlen lesz, és talál valaki mást. Nem így történt. A költő augusztus elején megjelent Erdődön, hogy hivatalosan is megtartsák az eljegyzést. A ceremónia után újra útnak indult, még tartott a kiszabott próbaidő. Szatmár környéki ismerőseit látogatta végig, köztük Teleki Sándort, egyetlen arisztokrata barátját. Kért tőle egy szívességet. Az ifjú pár végül egy évvel első találkozásuk után 1847. szeptember 8-án megtarthatta esküvőjét. A ceremónia alatt Szendrey Ignác tüntetőleg a szobájában maradt. Lányát apai áldás nélkül bocsátotta útnak és az anyagi támogatás terén is kérlelhetetlen volt: nem adott egy fillért sem, hadd tanulja meg a lánya, milyen a nélkülözés. A folytatást valószínűleg el sem tudta képzelni. Az ifjú pár felült egy díszes négyes fogatra és elindult Erdély egyik legszebb kastélya, a koltói Teleki-kastély felé, amit hat hétre teljesen átengedett nekik a tulajdonos. A mészáros fiából lett költő jelképes diadalt aratott. Nélkülözés helyett az erdődinél százszor fényesebb kastélyba vitte szerelmét, amit pusztán költői népszerűségével ért el. Útközben Koltó fele aztán volt alkalma megtanulni, hogy nem egy szende nebáncsvirágot vett el. A szeptemberi esőben a kocsis nem vett észre egy nagyobb, vízzel telt kátyút, a kocsikerék eltörött. Petőfi csúnyán szentségelni kezdett, amire Júlia megsértődött, mert a költő még vőlegényként megígérte neki, hogy leszokik a káromkodásról. A javítás idejére a friss házasoknak be kellett térniük egy lepusztult útszéli csárdába. Kettesben üldögéltek a földes padlójú, koszos ivóban, s mivel rajtuk kívül más nem volt a helyiségben, Petőfi úgy gondolta,

ttesben üldögéltek a földes padlójú, koszos ivóban, s mivel rajtuk kívül más nem volt a helyiségben, Petőfi úgy gondolta, esetleg előre hozhatnák a nászéjszakát. Júlia azonban nem ilyen helyet álmodott az első alkalomra, ráadásul duzzogott a káromkodás miatt, úgyhogy elutasította feltüzesedett férje közeledését. A költő végül csókok helyett egy nagy harapást kapott az arcára, amelynek nyomát haláláig hordta. Hamarosan sebes képpel folytathatta az utat a megjavított kocsin Koltóig. Ott aztán minden rendbe jött. A nászéjszaka is olyan körülmények között zajlott, amilyennek Júlia elképzelte. Petőfi pár nap múlva ismét ország-világ előtt számolt be arról, milyen is a házasélet: „Hazugság, amit tartanak közönségesen, hogy a házasságban megszűnik a szerelem. Én most is oly forrón, oly lángolón szeretem feleségemet, mint hajdanában nőtlen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam.”

Nagyon köszönöm a fotókat Ildikó Tarkó Szásznak!

Köszönöm a megosztásokat!
  • 488
  • 2
  •  
  •  
  • 488
  •  
  • 2
  •  

Nézd meg ezeket is!

Te is jártál egy csodálatos helyen és szívesen megosztanád velünk fotóidat, gondolataidat? Várjuk szeretettel!
Csatlakozz a Közel és távol Facebook csoportunkhoz, hogy ne maradj le semmilyen fontos információról, érdekességről!

Iratkozz fel a Közel és távol hírlevélre, hogy minden fontos utazási hír, információ eljusson hozzád!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük