Két újabb magyar UNESCO kulturális örökség került a listára
2023 decemberében, az UNESCO 17. ülésszakán két új magyar örökséggel bővült az UNESCO kulturális örökség listája. A magyar vonós zenekari hagyományokat önállóan, míg a lipicai lótenyésztés hagyományát hét másik országgal közösen terjesztette az UNESCO elé Magyarország.
UNESCO kulturális örökség lett a lipicai lótenyésztés és a magyar vonós zenekari hagyományok
Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete az ismertebb világörökségi lista mellett a hagyományok megőrzését is fontosnak tartja. A szellemi kulturális örökség listájára az emberiség nemzedékről nemzedékre hagyományozódó közösségi tudását gyűjtik össze.
Az egyes országok felterjesztései alapján a Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága dönt az elfogadásról. A 2022. november 28. és december 3. között Marokkó fővárosában, Rabatban rendzett tizenhetedik ülésszakon két új magyar szellemi örökségről is döntöttek: a magyar vonós zenekari hagyomány és a lipicai lótenyésztés is felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
Magyar vonós zenekari hagyományok
Magyarország önálló felterjesztésként nyújtotta be az UNESCO listára a magyar vonós zenekari hagyományok örökségelemet, ami évszázadok folyamán alakult ki az úri vonós zenei gyakorlat alapján. A hegedű-brácsa-bőgő alapfelállású paraszti vonósbandák meghatározó elemei voltak a hétköznapok és ünnepek közösségi és családi alkalmainak, táncos és énekes mulatságainak.
A magyar népi vonószenekar változatos hangszeres összetételével, társadalmi és kulturális funkcióival és sokszínű repertoárjával egész Európára, de különösen a szomszédos térségekre napjainkig hatással van.
Az 1970-es években alakuló táncházmozgalom a vonós zenei hagyomány számára is fordulatot hozott, és segítette annak fennmaradását, napjainkban pedig virágzását. A hivatalos képzések beindulásának köszönhetően ma több száz népzenész számára életforma, hivatás a vonós zene gyakorlása és tudatos tovább örökítése.
Lipicai lótenyésztés hagyománya
A lipicai lótenyésztés hagyományát nyolc ország – Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia, Szlovákia – közösen terjesztette az UNESCO elé.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a császári udvari feladatokra kitenyésztett lófajtát a mai Szlovénia területén található Lipica település császári ménesében tartották. Magyarországnak kiemelkedő szerepe volt a fajta fenntartásában, mivel a Napóleoni háborúk idején veszélybe került ménest a magyarországi Mezőhegyesre menekítették. Később aztán innen terjedt el a lipicai lótenyésztés a monarchia országaiban.
Napjainkban Magyarország kiemelkedik a lipicai lóval gyakorolt fogathajtás nemzetközi eredményeivel. A felterjesztés elkészítésében Magyarországról az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad és a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete volt a Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának szakmai partnere.
Az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján eddig a magyarországi örökségelemek közül a mohácsi busójárás, a matyó hímzés, a közös felterjesztésként benyújtott solymászat és a kékfestés hagyománya szerepelt. A jó megőrzési gyakorlatok regiszterében a Táncház módszer és a Kodály módszer képviseli a modell értékű megőrzési programokat.
