Kaiserliches Jagdschloss – Eckartsau kastélya, a Habsburg-család utolsó menedéke
Az Alsó-Ausztriában, Donau-Auen Nemzeti Park területén található Eckartsau kastélya, a Kaiserliches Jagdschloss – Eckartsau kastély szépsége okán is méltán látogatott. A 18. századi Habsburg rezidencia barokk díszítőelemekkel, gondozott parkkal, szezonális rendezvényekkel és a Habsburg-család ausztriai történetének emlékezetével várja a látogatókat. A Habsburg-család évszázadokig Európa egyik legjelentősebb uralkodói családja volt, német-római császárok, német, cseh, magyar, spanyol és portugál királyok sorát adta. A dinasztria fényes története az Eckartsau kastélyban – Mária Terézia és férje, I. (Lotharingiai) Ferenc szerelmi fészkében – ért véget 1918. november 11-én, amikor IV. Károly kiadta az eckartsaui nyilatkozatot.
Eckartsau és a Donau-Auen Nemzeti Park
Eckartsau osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Gänserndorfi járásában, az Donau-Auen Nemzeti Park területén. Az 1996-ban alapított Donau-Auen Nemzeti Park Közép-Európa egyik utolsó nagy, beépítetlen folyami-ligetes táját védi. A Bécs és Pozsony között elterülő szinte érintetlen ártér mocsaras területe keréppárral, kenuval és gyalog is könnyen bejárható.
A csodálatos tájat maguk az osztrákok védték meg, amikor a 1984-ben a kormány erőművet akart itt építeni. A nemzeti park a bécsiek kedvenc kirándulóhelye, és sok magyra és szlovák természetjáró is felkeresi.
A 9300 hektáros terület, melyből 65% ártéri erdő, 15 % rét, és 20 % vízfelület sok veszélyeztetett növény- és állatfajnak nyújt menedéket. Köpzpontja és egyben Orth an der Donau település büszkesége, az Orth-kastély, amelyet a Hbsburgok vadászkastélynek használtak. Sokat időzött itt például I. Ferenc József és Sissi fia, Rudolf is.
Eckartsau kastélya – Kaiserliches Jagdschloss története
Az értér felől akár biciklivel is megközelíthető az Alsó-Ausztria szerelmi fészkeként emlegetett meseszép eckartsaui kastély.
Az Ausztria fővárosa, Bécs mellett található Eckartsau települést 1180-ban említik először Ekkeharteshovve néven. A 12. századtól a Sonnberg-Hainburg-Rötelsteiner nemzetséghez tartozó Eckartsau család uralta. A mai is álló vadászkastély elődjét a 13. században építették.
A család utolsó férfitagja Wilhelm von Eckartsau volt, akinek haláéa után 1507-ben lánya, Apollonia von Volkensdorf örökölte a birtokot. Az 1529-es és 1532-es török hadjárat során a falu elpusztult, az elmenekült lakosság helyére több mint 1000 horvátot telepítettek. 1571-ben a lutheránus Georg von Teuffel vásárolta meg a birtokot.
1720-ban Franz Ferdinand Kinsky gróf vette meg a várat, amelyet vadászkastéllyá alakított át, többek között a nyugati szárnyat teljesen átépíttette. Mai formája 1732-re alakult ki Fischer von Erlach és Hildebrandt irányításával.
1760-ban Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc vásárolta meg a kastélyt. A pár szívesen és sokszor vonult vissza ide a csendes vadonba. Szokatlan szerelmi házasságuknak köszönhető az uralkodó pár szeretett kettesben, az udvari etikettől mentesen időzni. Talán ennek is köszönhető, hogy Mária Terézia tzenhat gyermeknek adott életet. Nem csoda, hogy a Mária Terézia életéről szóló filmsorozat egyik fontos helyszíne volt a kastély.
Eckartsau kastélya 1797-ben átkerült a családi birtokalapba. A 19. század végén Ferenc Ferdinánd főherceg ismét vadászkastélyként használta.
A kastély berendezése Ferenc Ferdinánd trónörökös idejéből származik.
Eckartsau-i nyilatkozat
Számunkra különösen fontos történelmi helyszín a kastély. Jelentős lakói közé tartozott az utolsó császári pár, IV. Károly és hitvese, Zita.
Eckartsau kastélyához köthető legjelentősebb esemény 1918. november 11-re datálódik, amikor is IV. Károly beleegyezett uralkodói jogainak felfüggesztésébe és schönbrunni kastélyban aláírta a lemondó nyilatkozatát. A nyilatkozattal az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnt. A család még aznap ide utazott a kastélyba és már másnap kikiáltották az osztrák köztársaságot. A volt uralkodó és családja az eckartsaui kastélyba költözött, ahonnan 1919. március 23-án vonult svájci száműzetésébe.
IV. (Boldog) Károly (teljes nevén: Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich; Persenbeug, Ausztria, 1887. augusztus 17. – Funchal, Madeira szigete, 1922. április 1.) osztrák főherceg, a Habsburg–Lotharingiai-ház utolsó uralkodója volt. 1916 és 1918 között I. Károly néven az Osztrák Császárság utolsó császára és IV. Károly néven Magyarország utolsó királya. Emellett az utolsó cseh és az utolsó Habsburg-Lotharingiai-házból származó horvát király is egyben. Kétévi uralkodása után Ausztriát és Magyarországot köztársasággá kiáltották ki. Nem mondott le, de az új államformát elfogadta, mely az eckartsaui nyilatkozatban olvasható. 1921-ben két alkalommal is megpróbált visszatérni a trónra, sikertelenül.
November 13-án magyar küldöttség (amelynek tagja volt többek közt Wlassics Gyula, Esterházy Miklós Móric, Dessewffy Aurél) is felkereste IV. Károlyt, aki hosszas vívódás után, aláírta nyilatkozatát, amelyben elismerte, hogy a magyar nemzetnek joga van az államforma megválasztására. Formálisan azonban nem mondott le a magyar koronáról. Zita királyné kijelentette, hogy „egy uralkodó nem mondhat le, csak megfosztható trónjától”. Aznap délután a magyar kormány kijelentette: „Habsburg Károly nem uralkodója az országnak”. November 16-án kikiáltották az (első) Magyar Népköztársaságot.
Az asztalon a lemondó nyilatkozat másolata.
II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta. Emléknapjának – más szentektől eltérően – nem halála, hanem Zita hercegnővel való házasságkötése napját, október 21-ét jelölte ki, ráirányítva a figyelmet példás házaséletére, ezzel is hangsúlyozva, hogy a szentté válás egyik útja a házasság.
Szentté avató eljárását megkezdték. 2013. április 1-jén szentelték meg hermáját Budapesten, a Bazilikában.
Sokan éppen a történelmi események, a Habsburg-nosztalgia miatt keresik fel a kastélyt.
Eckartsau kastélya mára kedvelt esküvői helyszínné vált, különösen szép parkjában szertartásokat is tartanak. A lakodalmi menü elengedhetetlen fogása a régió két ínyencsége, a marchfeldi spárga és a ybbstali pisztráng.
Nagyon köszönöm a fotókat Pajorné Kiss Edit olvasónknak!
