Horvátország UNESCO világörökségi helyszínei + kvíz
Délkelet-Európa talán legszebb vidékén, részben a Balkán-félszigeten fekszik Horvátország, amelynek délről az Adriai-tenger mossa partjait csodálatos, tiszta vizével. Az ország igen gazdag természetvédelmi területekben. Nyolc nemzeti, tíz természeti parkkal, számos különösen védett rezervátummal, nyolcvan természeti emlékhellyel, harminckét védett tájegységgel és harminchat parkerdővel rendelkezik. Horvátország területéről eddig tíz helyszín került fel az UNESCO világörökségi listájára, meglepő módon ezek közül csak kettő természeti, a többi kulturális helyszín. Tizenöt helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.
Horvátország UNESCO világörökségi helyszínei
Horvátország UNESCO helyszínei között 8 kulturális és 2 természeti értéket találunk.
Dubrovnik óvárosa
Dubrovnik Horvátországban elsőként, 1979-ben került fel az UNESCO világörökségi listára. A világörökséghez eredetileg csak a falakon belüli terület tartozott, ezt később kibővítették a 15. századi külvárosra is.
Dubrovnikot, korábbi nevén Raguzát a 7. században alapították és egészen Bizánc 1204-es kifosztásáig a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt, majd Velencei uralom alá került.A 13. század óta a Földközi-tenger térségének fontos városa, a kereskedelem egyik központja volt. A horvát nyelv itt fejlődött írott nyelvvé a 15. és a 17. század között. 1525-től szabad köztársaság volt egészen 1809-ig, amikor Napóleon elfoglalta Dalmáciát.
A csodálatos fekvésű várost a középkorban hat méter vastag és huszonöt méter magas falakkal vették körül. A monumentális kapukon belül található a 11. századi városháza, a 14. századi, de később barokk elemekkel díszített ferences kolostor a hozzá tartozó templommal, a domonkos-kolostor a katedrális, a vámház és Szent Balázs barokk stílusú temploma.
Az 1990-es években a délszláv háború alatt súlyos károkat szenvedett, a helyreállítási munkákat az UNESCO segítségével végezték el.
Split történelmi műemlékegyüttese Diocletianus palotájával
Split városa Diocletianus római császár i. sz. 293 és 305 között épített palotájáról ismert, ahova az uralkodó lemondása után visszavonult. Az épületegyüttes több mint három hektár területet foglal el, amelyet védőtornyokkal ellátott fal vesz körül. A korai középkorban a város lakói a palota falain belül építkeztek, majd a 13. és 14. században egy gazdasági fellendülés következtében a település a falakon kívül is terjeszkedni kezdett.
A jelenleg látható városközpont az ókori palota maradványaiból, számos középkori épületből, a székesegyházból, gótikus, reneszánsz és barokk épületekből áll. A palota legszebb része a nyitott oszlopcsarnok.
A székesegyház eredetileg a császár nyolcszögletű mauzóleuma volt, tetejét egykor mozaikdíszítés borította. Csodálatos a fából készült, 13. századi szószék. A székesegyházzal szemben álló eredetileg Jupiternek szentelt templom jelenleg keresztelőkápolnaként funkcionál. A középkori épületek közül kiemelkedik a gótikus bejárattal rendelkező Agubio-palota, valamint a 15. századi Papalic-palota. A város legszebb barokk épülete a 17. századból származó Cindro-palota.
Plitvicei-tavak Nemzeti Park
Az 1949-ben alapított Plitvicei-tavak Nemzeti Park egy hét kilométer hosszan húzódó egymással lépcsős vízesésekkel és zuhatagokkal összekötött tórendszerből áll. A tavak kékeszöld színe az algáknak és a moszatoknak köszönhető. A tavakon átfolyó mésztartalmú víz teraszokat hoz létre, ezek formája folyamatosan változik.
A park barnamedvéknek, farkasoknak és számos ritka madárfajnak nyújt menedéket.
A Plitvicei Nemzeti Park (Plitvice Jezera) Európában is egyedülálló látványosság. 1979 óta része az UNESCO világörökségének, látogatása telitalálat minden korosztály részére. Különösen nyáron érdemes előrelátónak lenni, mert a Plitvicei-tavak látogatása létszámkorláthoz kötött. Aki nem veszi meg időben a belépőjegyet, az könnyen hoppon maradhat.
Euphrasius-bazilika, Porec
Az Isztriai-félsziget nyugati partján fekvő Poreć bazilikája a 6. században, Euphrasius püspök idejében nyerte el mai formáját. A területen már a 3. században éltek keresztények, de az első komolyabb építkezésre a 4. században került sor, amikor egy kápolnát emeltek Szent Mór, a keresztényüldözések egyik vértanújának sírja fölé.
Az 5. század folyamán egy bazilikát építettek erre a helyre és ez bővítették ki a 6. században. A bazilikából, az átriumból, a keresztelőkápolnából és a püspöki palotából álló épületegyüttes a korai keresztény és a bizánci építészet egyik szép példája. A 6. században, Justinianus idejében volt a bizánci művészet egyik virágkora, a poreči templomot is gazdagon díszítették mozaikokkal, alabástrommal és stukkókkal. Az apszis fennmaradt mozaikja Máriát a Gyermekkel, apostolokat, angyalokat és a templom alapítóját jeleníti meg.
A hajókat elvásztó oszlopsorhoz a mai Isztambul közelében bányászták a márványt. Az épületegyüttest a 13. század végén a kanonokok házával bővítették, majd a 16. században a bazilika mellé egy harangtornyot építettek.
Trogir történelmi központja
A kis szigeten fekvő Trogir városát Tragurion néven görög telepesek alapították i. e. 385-ben, majd at ókor egyik legfontosabb kikötőjévé fejlődött. A település a 6. században bizánci uralom alá került majd a 11. század elejétől horvátok, bosnyákok, magyarok és velenceiek harcoltak érte. 1420-tól egészen a Velencei Köztársaság bukásáig a fennhatósága alá tartozott.
A 13. és 15. század között ismét fellendült a város, ebből a korból származik a román-gótikus stílusú Szent Lőrinc-katedrális. Radovan mester által 1240-ben készített nyugati kapuja Horvátország egyik legjelentősebb szobrászati emléke.
A városháza az óratoronnyal a 15. században épült, és ekkor emelték a Kamerlengo-erődöt is ami már a velencei erődök közé tartozik. Megerősítették a települést védő falakat is és ezek közelében építették fel a legelőkelőbb családok késő gótikus, reneszánsz, illetve barokk polgárházait és palotáit.
Szent Jakab-katedrális Šibenikben
Šibenik velencei stílusú óvárosának legfontosabb épülete az 1431 és 1535 között emelt Szent Jakab-katedrális. Észak-itáliai, toscanai és dalmát építészeti hatások keveredését fedezhetjük fel rajta. Az épület bazilika szerkezetű, kizárólag kőből épült. A tetőfedéshez kőből faragott „cserepeket” használtak, ezek tökéletes illeszkedését csiszolással érték el. A kupola függőleges cserepeit kőékek tartják a helyükön.
A templom építését már 1431-ban megkezdték, ekkor épültek az oldalhajók a párkányig, a keresztelőkápolna és az apszisok. 1477 után befejezték az oldalhajókat, elkészült a dongaboltozat, a kupola, valamint a nyugati homlokzat. A katedrálist 1535-ben szentelték fel. Stílusa átmenetet képez a gótika és a reneszánsz között, ez díszítésében is megmutatkozik, főleg leghíresebb díszítőelemében a hetvenegy emberfejet ábrázoló kőből faragott frízben.
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei
A határokon átnyúló, többször kiterjesztett helyszín Európa legnagyobb kiterjedésű ősbükköse, jelenleg 18 ország közös világörökségi helyszíne és összesen 94 védett területből áll. Az ősbükkösöben találhatók a világ legmagasabb és legöregebb bükkfái, és megfigyelhető a bükkerdők fejlődésének valamennyi fázisa. A Kárpátokban őshonos bükkfa a Dinári-hegység mellett csak ezeken a területeken vészelte át a jégkorszakot, majd egy rövid, néhány ezer éves időszak alatt elterjedt az egész kontinensen. Az őserdők a bükkfák felbecsülhetetlen értékű genetikai tárházai. A fák mellett található ökoszisztéma magán viseli a jégkorszak utáni élővilág valamennyi jellegzetességét, gazdag növény és állatvilágnak, köztük több védett fajnak nyújt életteret.
Stari Grad-síkság
A Hvar sziget nyugati részén elterülő síkság a szomszédos tengerparti városról kapta a nevét, amelyet görög telepesek alapítottak az i. e. 4. században. Gazdaságának alapja a jó minőségű termőföldön folytatott mezőgazdaság, főleg a szőlő- és az olajbogyó termesztés volt. A görögök a művelhető területet szabályos telkekre osztották fel, ez a hagyományos földfelosztás 24 évszázadon keresztül szinte érintetlenül fennmaradt, a határjelzések egy része jelenleg is látható.
Stari Gradot a rómaiak i. e. 228-ban lerombolták de a régió ennek ellenére, enyhe éghajlatának és stratégiailag fontos fekvésének köszönhetően hamarosan újra jelentős mezőgazdasági területté fejlődött. A síkság jelenleg természeti rezervátum, de a területet veszélyezteti a modern gazdasági fejlődés, az elnéptelenedés és hagyományos földművelési módoktól való eltávolodás.
Stećak – középkori sírkövek
Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Montenegró és Szerbia közös világörökségi helyszíne 2016-ban került a világörökségi listára
A Stećak díszesen faragott sírkő, Európa középkorának egyedi régészeti és történelmi hagyatéka. A világörökségi helyszínhez megközelítőleg 4000 ilyen sírkő tartozik, 28 temetőből. A négy ország területén eddig 3300 helyszínen megközelítőleg 70 000 sírkövet jegyeztek fel. A legkorábbiak a 12. század második felére a legkésőbbiek a 16. századra datálhatók, a legtöbb követ a 14. és a 15. században faragták.
A középkorban készített köveken történelem előtti hatások is felfedezhetők. Formájuk változatos, lehetnek egyszerű kőlapok, dobozszerű vagy nyeregtetővel fedett sírkövek, keresztek, oszlopok. A helyszínhez tartozó valamennyi sírkő eredeti helyén található és viszonylag jó állapotban van, a 28 helyszín kiválasztásakor törekedtek arra, hogy minden jellegzetes formájuk képviselve legyen. A kövek tanulmányozása és dokumentálása a 19. században kezdődött és jelenleg is tart.
16–17. századi velencei védművek
Horvátország, Montenegró és Olaszország közös világörökségi helyszíne 2017 óta védett, összesen hat erőd 15 védműve tartozik hozzá. A védművek egy több mint ezer kilométeres vonalon fekszenek Lombardiától az Adriai-tenger keleti partjáig.
Az erődítményrendszer két részre oszlik, a „Stato da Terra” a Velencei Köztársaságot óvta a többi európai állam támadásától, míg a „Stato da Mar” az Adriai-tengertől kelet felé tartó tengeri kereskedelmi útvonalakat és hozzájuk tartozó kikötőket védte. Az erődrendszer a velenceiek fennhatóságát fejezte ki a meghódított területeken és elősegítette a további terjeszkedést.
Horvátországból Dalmácia fővárosának, Zadarnak (régen Zára) az erődje és Sibenik Szent Miklós erődje tartozik hozzá.
