Holt városok Szíriában – Észak-Szíria ókori falvai
Szíria különleges látnivalói a holt városok vagy halott városok, a bizánci időkből származó településmaradványok. Észak-Szíria ókori falvait i. sz. 1. és 7. évszázadban alapították, majd a 8. és 10. század között folyamatosan elnéptelenedtek. A fennmaradt épületek, a lakóházak, a pogány templomok, a ciszternák, a fürdők és a keresztény templomok kiválóan szemléltetik az átmenetet a római életformából a bizánci kereszténységbe. 2011-ben kiérdemelték az UNESCO világörökségi címet, majd a háborús helyzet miatt 2013-ban a veszélyeztetett világörökségi helyszínek közé kerültek.
Holt városok Szíriában
A 2008-as szíriai utazásom egyik legmeghatározóbb élménye a holt városok felkeresése volt. Bár a maga nemében mindegyik látnivaló igazán különleges élményt adott. Palmüra, Aleppó és Maalúla már soha nem lesz olyan, amilyennek én annak idején láthattam. Mindig beleborzongok, hogy a huszonhárom év alatt mennyi minden megsemmisült, vált az értelmetlen háboruskodás áldozatává. Ezért is halasztgatom mindig ezeket az írásokat. Pedig Szíria is rengetem látnivalót rejt az eddig már megmutatott Damaszkuszi Nagymecseten és Boszra ősi városán is túl.
A halott városok nem a mostani háborús időszakban néptelenedtek el, évszavadok óta állnak üresen, hogy emlékeztessenek az iszlám előtti időkre.
A Holt városok az ókorban Bélosznak (latinul: Belus) nevezett mészkőmasszívumon fekszenek Szíria észeki részén, az Aleppói és Idlibi kormányzóságban. A sziklás területen kevés megművelhető föld van, talán épp ennek köszönhető, hogy az épületeket nem hordták jobban szét vagy nem alakították át házaknak.
Egyes becslések szerint több mint 700 településmaradvány sorolható a holt városok közé. Ezek közül nagyjából száz rendelkezik nagyobb kiterjedésű, látványosabb romokkal, ahol megismerkedhetünk a késő antik és bizánci életmóddal.
A három legismertebb holt város:
- Kalb Lauza,
- Szerdzsilla (Serjilla) – a fotóimat itt készítettem.
További jelentős holt városok Szíriában:
- Dajr Szamán (Deyr Samaan),
- al-Bara,
- Dana,
- Dzsaráda (Jeradeh),
- Ruvajha (Ruweiha).
A települések az 1. századtól kezdve alakultak ki, de fejlődésük 250 körül megakadt a pestisjárvány következtében. Száz évvel később a fejlődés újraindult, és 550 körül tetőzött. A lakosság fokozatosan lejjebb vonult, a termékenyebb, gabonatermesztésre is alkalmas földekre. Igazi hanyatlás a 8. század második felétől kezdődött, majd a 10. századteljesen elnéptelenedtek és holt városokká váltak. A falvak üresen maradásához hozzájárult az újra megerősödő Bizánc és muszlim ellenfelei közötti harcok, illetve utóbb a keresztes háborúk színhelyévé váltak.
Holt városok épületei
A holt városok alapvetően falusias jellegű települések voltak. Mivel alig akadt épületfa a környéken, az építmények jórészt kőből készültek. Csak a cseréptető és annak faszerkezete volt kivétel, de gyakran a tetők is kőből épültek. Sőt bútoranyagként is hasznosították: padok, asztalok, szekrények készültek kőből.
Az századok alatt az építészeti stílus nem változott, ennek ellenére az épületek jól szemléltetik az átmenetet a római életformából a bizánci kereszténységbe. Lakóházak, ciszternák, fürdők és pogány templomok épp úgy megtalálhatók itt, mint a későbbi keresztény templomok. A vízkiemelő szerkezetek maradványai, a településeket védelmező falak romjai és a korabeli fejlett mezőgazdaság a technikai vívmányok magas szintű alkalmazásáról tanúskodnak.
A kő időtállóságának és az elnéptelenedésnek köszönhetően maradtak meg ilyen jó állapotban az épületek. Nem véletlen, hogy 2011-ben kiérdemelték az UNESCO világörökségi címet.
