Gül Baba utca: tüneményes időutazás Budapesten
Gül Baba utca. Mintha nem is magyar utca névről beszélnénk. Pedig Budapesten van az az utca, ami mindig lenyűgöz és mágnesként vonz újra és újra. Akár hányszor arra tévedek, mindig azt érzem, hogy egy időutazáson veszek részt. Mindig az az érzés kerít hatalmába, hogy pár évszázadot visszamentem az időben. A folyamatos renoválási munkák ellenére az utca hangulata szerencsére a régi marad.
Az ódon házak, a meredek lépcsők, a keskeny macskaköves út nyújtotta báj leírhatatlan. A hely szelleme mindenkit megérint, magával ragad. Talán nem véletlen, hogy ennek az utcának a végén található a legészakibb török zarándok hely, Gül Baba türbéje. Az utcát is a rózsák atyjáról, Gül Babáról nevezték el.
Gül Baba utca
A Margit híd budai lábának közeléből induló utca meredeken ível felfelé a Rózsadombig, ahol a török dervis síremléke található.
Az utca vége felé, az egyik falon emléktábla hirdeti, hogy 1945-től haláláig itt élt és dolgozott Ránki György (1907-1992), Kossuth-díjas zeneszerző. Nem csodálom, hogy 47 évet élt és alkotott ebben a csendes, mégis mégis a város zajához oly közel található utcában.
A kis patinás utca kövei tekintélyt parancsolóak. Még száraz időben is csúsznak, óvatos közlekedésre sarkallnak.
Mintha direkt arra akarnák kényszeríteni az arra járókat, hogy egy kicsit nyugodjanak le, hagyjanak fel a rohanással és vegyék észre az előttük lévő szépséget. Magam részéről mindig behódolok nekik.
A bejegyzést még a Gül Baba türbéjének felújítása előtt készítettem. A zarándokhellyel együtt 2018-ban megújult az odavezető utca is. Aki mostanában jár arra, egy kicsit más macskaköveket talál. Épült új ház is, de az utca hangulata megmarardt és továbbra is úgy érzi az ember, mintha pár századot visszaröpült volna az időben.
