Ezt jelenti nekem a szülőföld/otthon/haza
Szülőföld/otthon/haza elég hangzatos szavak. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy nehezen beszélek, akarom mondani írok ezekről a témákról. Magamtól hozzá sem kezdtem volna. Felkérésre írtam azonban egy vendégcikket a témában és így utólag nagyon büszke vagyok rá.
Ezt jelenti nekem a szülőföld/otthon/haza
De kezdjük az elején. Tavasszal keresett meg Albert Bernadette, a Mindenütt jóóó – Travel blog szerzője, hogy lenne-e kedvem egy vendégbejegyzést írnom. Épp eléggé be voltam havazva a sok munkával és Tulipánvirágzáskor Hollandiában útra készültem, így kértem, hogy térjünk vissza később a témára.
Aztán szépen el is felejtettem az egészet, amikor is Bernadett szeptemberben újra jelentkezett és felajánlotta, hogy legyek az októberi vendégíró. Épp 5 napos párizsi út előtt álltam rengeteg teendővel, de egyszerűen már nem vitt rá a lélek, hogy ismét nemet mondjak.
Bár jól megszenvedtem vele, de egyáltalán nem bántam meg. Olyan sok dicsérő szót kaptam utána, mint még egyik írásom után sem.
Most pedig ismét megkeresett Bernadette, hogy egy ajándékkal szeretné megköszönni a legtöbb szavazatot elért vendégírónak a munkáját. Minden hónapban volt egy vendégíró, így 12 írás, köztük az enyém is verseng az ajándékért.
Az októberben megjelent bejegyzésemnek az „Otthon az, ahova hazatérsz” címet adtam.
Az indító gondolataim:
Nagy örömmel mondtam igent Bernadette felkérésének, hogy vendég bloggerként írjak a Mindenütt jóóó blogra, amit már régóta ismerek. Aztán hamar rájöttem, hogy nem is lesz olyan egyszerű a szülőföld/otthon/hazatémáról írni.
Mert miről is írjak?
Az önfeledt gyermekévek helyszínéről, Kölkedről, a baranyai kis faluról?
Pécsről, ahol középiskolás kollégistaként a kamaszkori lázadás időszakában négy feledhetetlen évet töltöttem?
Vagy Győrről, ahol a főiskola három éve alatt rengeteg új élményt éltem meg és felnőtté váltam?
Százhalombattáról, ahol kialakíthattam az első saját otthonom?
Vagy gyermekkori álmaim városáról, ahol most is élek Budapestről?
Vagy Magyarországról, amit örökké a hazámnak tekintek és képtelen lennék évekre elválni tőle?
Bármelyiket is választanám, képtelenség lenne egy bejegyzésbe belesűríteni a látnivalókat, a helyhez kötődő érzelmeimet. Ezértúgy döntöttem, hogy inkább egy személyes jellegű szösszenetet írok.
Bárhol is éltem, azt mindig az otthonomnak tekintettem és megpróbáltam a legtöbbet kihozni a helyzetből. Sokat segített a tudat, hogy mögöttem ott a szülői háttér, ha minden kötél szakad, rájuk akkor is számíthatok és a szülői házban biztos menedékre lelek, ha szükségét érzem.
Az utazgatásaim során sosem voltam olyan hosszan távol, hogy a honvágy hatalmába
kerítsen. Vagy épp tudtam, hogy sokkal fontosabb megoldandó feladataim vannak,
mint a nyavalygás, a sebeim nyalogatása. Az otthon pedig akkor is otthon, ha
csak átmeneti, ha nem épp olyan, mint ami álmainkban él.
A folytatásért, a teljes cikk elolvasásához kattints ide.
Talán ezért tetszett ez a bejegyzés annyira az olvasóknak, mert olyan személyes hangvételű és érzelgős volt.
A többi vendégírást itt tudod elolvasni: https://mindenuttjooo.blogspot.com/search/label/Vendégírások
Ha neked is tetszett az írásom és úgy gondolod, hogy megérdemelném megtisztelő első helyezést és vele együtt járó díjat, kérlek szavazz rám 2018. december 26-ig. Megköszönöm, ha ebben a nemes versengésben érdemesnek tartasz a díjra.
Nagyon köszönöm előre is a szavazatokat!
Update: Nagyon köszönöm a sok szavazatot. Segítségetekkel sikerül megnyernem a versenyt. Itt olvashatsz erről:
