Lotz-terem a Párisi Nagyáruház épületében
Lotz- terem és emlékek bye bye. „Nem hangos már a kávégép 
🎶zaja, nem szól már a zongora 
🎹 sem, nincs többé kávé 
☕, és a Lotz csapata sem….
💔” Ezekkel a szomorú mondatokkal emlékezett az egy évvel ezelőtti bezárásra a Book Cafe Facebook oldalán az egykori üzemeltető. Szerencsére párszor megfordultam ott és nem hagytam ki a fényképezést sem. Mutatom is milyen a Párisi Nagyáruház épülete.
Update: Közel két éves kihagyás után, 2019 elejétől ismét kávézhatunk a Parisi Nagyáruház Andrássy úti impozáns épületének Lotz-termében.
2017 március elejétől eggyel kevesebb fantasztikus miliőjű kávéház várja a budapestieket. Technikai okok miatt bezárt a Párisi Nagy Áruházban található Lotz Kávéház. A bezárás oka minden bizonnyal az Alexandra könyvesbolt-hálózat csődje, hisz a Lotz Károly freskóival díszített kávéház a legnagyobb könyváruház felső szintjén működött.
Párisi Nagyáruház története
Az Andrássy 39. szám alatt álló, neoreneszánsz stílusú épület Terézvárosi Kaszinóként épült 1882-ben Petschacher Gusztáv tervei alapján. A környék jómódú polgárainak kedvelt találkozóhelye volt. A textilgyáros Goldberger fivérek egyike, Goldberger Sámuel 1908-ban vásárolta meg a kaszinó épületét, hogy francia mintára a kor legmodernebb áruházát alakítsa ki benne. Az áttervezés a következő évben, Sziklai Zsigmond tervei szerint kezdődött meg.
Az 1911. március 3-án megnyílt Párisi Nagy Áruház, Budapest első olyan épülete, amely kifejezetten áruházi célra épült. Innovatív vasbeton szerkezetei, valamint a Lotz Károly és Feszty Árpád falképeivel díszített neoreneszánsz stílusú díszterem miatt az épület műemléki védelmet élvez.
Hazánk első igazi áruháza a világszínvonalat hozta el Magyarországra, már az első pillanatban elkápráztatta a belépőket. A márványoszlopos hall, az aranyozott lépcsőfeljárók, a Zsolnay díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai és az üvegfalú, tükrös felvonók mind-mind a gazdagságról, exkluzivitásról árulkodtak.
A portékát nyitott állványokon és polcokon kínálták, mind a hét emeleten volt külön pénztár, csomagoló és házi telefon. Az épület tetőteraszán telente jégpálya várta a korcsolyázni szeretőket. A pincében helyezték el a villamosságot, a vizet és a telefont szolgáltató gépeket. Az 5-600 alkalmazott részére az alagsorban ruhatárat, étkezdét és orvosi rendelőt alakítottak ki.
A II. világháború során a Goldberger család tagjainak többsége Portugáliába menekült. Az épület épen maradt a bombázások során, így az államosítás után, több mint tíz éven keresztül könyvraktárként használták.
Az 1956-os forradalom után a megrongálódott Magyar Divatcsarnok a Szövetség utcából átköltözött ide. Pár év múlva átalakításba kezdtek és 1999-ig Divatcsarnok néven volt kedvelt az áruház.
Üresen és gazdátlanul állva állapota egyre csak romlott, míg nem 2005-ben a luxemburgi székhelyű Orco Property Group megvásárolta. Párizsi mintájú luxusáruházat szeretettek volna nyitni, de pénzügyi problémák miatt módosítottak a terven és egy bolttal és kávéházzal kombinált irodaház született.
Az épület felújítását alapos művészettörténeti kutatás előzte meg, a legnagyobb kihívás a háború utáni átalakítások nyomainak eltüntetése volt. Tiba János építész keze nyomán helyreálltak az épület arányai, és kisebb változtatásokat leszámítva olyan lett az épület, amilyen 100 évvel ezelőtt volt. Az épület első bérlője, az Alexandra Könyvesház 2009. november 10-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
Lotz-terem az épület tetején
A felső szinten található egykori bálteremben került kialakításra a kávéház. Lotz Károly és Feszty Árpád falképeivel díszített neoreneszánsz stílusú termet az áruház század elejei átépítésekor restaurálták, majd ezután is többször felújították. Jelenlegi állapotát az 1963-64-es felújításkor nyerte el. A munkák 24 millióba kerültek.
A festmények egy része Feszty Árpádtól (az Ópusztaszeren látható A magyarok bejövetele körkép festőjétől) származik. Ezt bizonyítja, hogy az ács képében az ő önarcképe fedezhető fel.
Régóta terveztem már, hogy írok a csodálatos épületről, ahova szívesen bejártam a könyvek közzé böngészni vagy épp megpihenni egy kávé mellett. Ha nem is volt időm beülni egy frissítőre vagy kivárni a sort, hogy megüresedjen egy asztal és leülhessek, arra mindig szakítottam időt, hogy pár pillantást vessek a csodás freskókra. Mindig vártam, hogy egyszer talán sikerül olyan fotókat készítenem, amik hűen visszaadják a terem szépségét és hangulatát. Úgy tűnik erre mostanában nem lesz lehetőségem, így maradnak az eddigi fotók és az emlékek. 🙁
Ajánlom ezt videót is, hogy jobban megismerkedhess az épülettel:
