Egerszalók látnivalói: a gyógyhellyé nyilvánított sódomb hazája

Published 2024-04-02 · Updated 2024-04-02

Egerszalók egy kicsi falu, Egertől tízpercnyire, a Leskó-patak festői völgyében. Sűrű erdő, gyógyvizek, barlanglakások, borospincék, jó palóc ízek, barátságos emberek és legendák jellemzik a körnéyket. Az egerszalóki sódomb és környéke 2016. október óta gyógyhellyé minősített helyszín. Nézzük, mitől olyan híres és mit tud Egerszalók sódombja és gyógyvize és milyen látnivalókat rejt a környék. Bármelyik évszakot választjuk, mindegyik alkalmas pihenésre, szórakozásra, kirándulásra, feltöltődésre. Fürödni télen és rossz idő esetén is lehet.

Egerszalók rövid történelme

Szalók a honfoglalás óta lakott hely volt, a Szalók nemzetség ősi birtoka. A település valószínűleg a tatárok áldozatául esett, mivel az 1248-as okiratokban nevét már terra Zolouknak írják, a fennmaradt oklevelekben is ekkor említik első ízben.

1551-ben, a török időkben végzett összeírás szerint csak 17 család élt itt. 1579-ben a települést már Egyházasszalók néven említik az okiratok. 1731-ben német telepesek érkeztek a községbe, majd a 18. század közepétől sok magyar telepes érkezik ide. Szalók lakossága főleg mezőgazdaságból és szőlőtermelésből él, de sokan vállaltak munkát, vagy költöztek el a közeli városokba is.

Egerszalóki sódomb és hőforrás

Európában is egyedülálló egerszalóki hőforrás és mésztufadomb és környéke hazánk 27. minősített gyógyhelye. Az Egertől csupán 5 km-re fekvő kis településen 410 méter mélyről feltörő 65-69 Celsius-fokos hőforrás dombról lefolyó vize és a belőle kicsapódó mész csodálatos természeti képződményt alakított ki. A mészkőlerakódás mérete évről évre növekszik, beborítva a domboldalt.

A világszinten is ritkaságnak számító természeti jelenséget 1961-ben fedezték fel, amikor kőolaj és földgáz után kutatva próbafúrásokat végeztek. Olaj helyett kb. 405-410 méteren 65 hévizet találtak, amiből aztán a 1969-ben a helyi Termelőszövetkezet 6 m átmérőjű medencét épített. 1987-ben újabb kutat fúrtak, ekkor 426 méter mélységéből 68 termálvíz tört föl. A barneológusok szerint a kutak 18-20 ezer évesek lehetnek.

Már az 1980-as években is sokan megfordultak itt gyógyulást remélve vagy csak a természeti csodát szemlélve. Én is ekkor jártam itt először. Akkor bárki szabadon sétálhatott a sódombon, sokan ücsörögtek a teraszokon gyógyulást remélve. Pár éve újra visszatérve aztán nagyon meglepődtem, szinte rá sem ismertem a helyre. A domb kiterjedése sokkal nagyobb lett és mivel védett, már nem lehet sétálni sem rajta. Teljesen átalakult a környzete is, hatalmas szállodát építettek mellé.

Az egerszalóki sódomb történetének fontos fordulópontja 1992-ben következett be, amikor is az Egészségügyi Minisztérium gyógyhatásúnak minősítette. Azóta a falu gyógyturizmus fontos központja. Gyógyvize főleg csontsérülések, ízületi és reumatikus bántalmakban szenvedők részére hatásos, de ivókúrára is javasolják. Évente több százezren látogatnak el ide pihénésre és gyógyulásra vágyva.

Az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala a gyógyhellyé minősítésnél többek között olyan környezeti tényezőket vizsgált, mint a levegő tisztasága, vagy a zajszint.

Aki hasonló mészkőteraszokat szeretne látni, annak törökországi Pamukkaléig, vagy az USA-ban található Yellowstone Nemzeti Parkig kell utaznia.

Egerszalók további látnivalói, nevezetességei

Római katolikus templom

Egerszalók lakói úgy tartják: „Mária kötényében vagyunk.” A mély katolikus gyökerekkelbíró település Szűz Máriáról elnevezett középkori templomát a törökök pusztították el, egyedül a főoltáron látható Csodatévő Mária kegykép menekült meg csodával határos módon. A mai templom 1738-ban épült barokk stílusban, és a hagyomány szerint egy vak lány a kegykép előtt nyerte vissza a látását. Szűz Mária tiszteletére van felszentelve. Nyaranta itt keresztény ifjúsági találkozót rendeznek.

Római katolikus plébánia

1831 és 1834 között épült, késő barokk stílusban.

Nepomuki Szent János szobor

Az 1800-as években készült, késő barokk stílusban.

Kőhíd

A Laskó-patakon átívelő egylyukú kőhíd, a 19. században készült.

Barlanglakások, skanzen

Sokfelé találhatunk barlanglakásokat a Tarna-völgyétől Miskolcig terjedő Bükkalján.Ezen a tájon a talaj felső rétege köbbyen vágható, jól faragható tufakő.

A Sáfrány utca végén több, egybefüggő barlanglakás felújításával és konzerválásával skanzent alakítottak ki. A barlanglakásokat az 1960-as évekig lakták, némelyiket ma is használják, például nyárikonyhának. A skanzenben a helyi életvitelt is bemutatják.

Eredetük egészen az 1200-as évekig nyúlik vissza, de csak a 19. század végén költöztek ide főként zsegényebb sorsú családok, akiknek nem telt házépítésre a faluban. Amire szükségük volt, befaragták a tufafalba: lakhelyet, fáskamrát, szerszámost, ólakat a jószágnak.

Kaptárkövek

A vulkanikus eredetű, kiálló kövekbe vájt fülkék célja vitatott. A néphagyomány méhkaptárnak vélte őket, némelyikben találtak méhviaszmaradványokat. A kaptártól eltérő fülkéknek pedig találó fantázianeveket adtak. „Betyár-bújónak” nevezték el azt a fülkét, amibe kunyhót vájtak, kőfekhellyel és kőpolcokkal. A fülke nélküli, magányos kúp a „kőbojtár” nevet kapta.