Amikor megláttam, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeumban Picasso-kiállítás nyílik, már önmagában ez is elég volt ahhoz, hogy felkerüljön a meglátogatandó kiállítások listájára. Aztán kiderült, hogy a „Drága barátom, Picasso – A magyarok és a festőlegenda” ennél sokkal többet kínál. Ez ugyanis nem egyszerűen Picasso művészetét mutatja be. A kiállítás egyik legérdekesebb része éppen az, hogy Picasso és a magyar művészek kapcsolatát állítja a középpontba. Olyan alkotók műveivel találkozhatunk, akik valamilyen módon hatással voltak Picassóra, kapcsolatban álltak vele, vagy személyesen is találkoztak vele.
Nem csak képeket néz az ember
Szegedről talán nem elsőként Picasso jut eszünkbe, ezért is volt különleges élmény, hogy egy ilyen jelentőségű művész világával találkozhattam a Móra Ferenc Múzeumban.
Van az a fajta kiállítás, ahová az ember úgy érkezik, hogy nagyjából tudja, mire számítson, aztán mégis egészen mást kap. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett Picasso-kiállítás számomra ilyen élmény volt.
Ami igazán érdekes Picasso művészetében, hogy nehéz egyszerűen csak „szép képekként” nézni a munkáit. Sokkal inkább arra késztetnek, hogy megálljunk előttük, és próbáljuk megfejteni, mit látunk.
Persze első pillantásra sok minden furcsának, sőt talán meghökkentőnek tűnhet. Egy arc egészen másképp áll össze, mint ahogy megszoktuk. Egy tárgy egyszerre több oldaláról jelenik meg. A formák néha játékosak, máskor szinte szándékosan zavarba ejtőek.
És talán éppen ez Picasso egyik legnagyobb ereje: nem feltétlenül azt mutatja meg, amit látunk, hanem azt, ahogyan gondolkodunk arról, amit látunk.
A kiállításon járva azon kaptam magam, hogy egy-egy alkotás előtt sokkal tovább időzöm, mint eredetileg terveztem. Néha azért, mert tetszett, néha azért, mert elsőre egyáltalán nem értettem, és volt olyan is, amely egyszerűen csak nem hagyott továbbmenni.
Picasso, egy kicsit közelebb
Talán ez az, amit egy jó kiállítás igazán tud: közelebb hozni egy olyan alkotót, akiről azt hisszük, hogy már mindent tudunk.
Picasso alakja a köztudatban sokszor egyetlen szóval kapcsolódik össze: kubizmus. A valóságban azonban ennél sokkal összetettebb és változatosabb életműről van szó. Hosszú pályája során rengeteg stílusban, technikával és témában alkotott.
🚶 Ha ott jársz
Ha már itt vagy, ne hagyd ki az immerzív tereket sem, ahol animált vetítésen keresztül ismerheted meg közelebbről Picasso személyiségét és művészetét.
A kiállítás éppen ezért nemcsak egy híres művész munkáiról szól, hanem arról is, hogyan lehet folyamatosan változni, kísérletezni és újraértelmezni mindazt, amit korábban már létrehoztunk.
És ez talán ma is aktuális gondolat. Természetesen nem tudtam úgy végigmenni a kiállításon, hogy ne készítsek közben rengeteg fotót. Ráadásul nemcsak az egyes művek voltak érdekesek, hanem az egész látványvilág. A képek, a tér, a részletek és a múzeum hangulata együtt adtak egy olyan élményt, amit jó volt megőrizni néhány fényképen is.
A Guernica előtt állva
Ahogy előre vártam, rám a Guernica másolata tette a legnagyobb hatást. Talán azért is, mert ez az a kép, amelyet szinte mindenki ismer valahonnan, mégis egészen más élmény szemben állni vele, mint egy könyv lapjain vagy a képernyőn találkozni vele. Sajnos még nem volt lehetőségem eredetiben megcsodálni a művet, de nagy vágyam.
A Guernica 1937-ben született, a spanyol polgárháború idején. Picasso a baszk város, Gernika 1937. április 26-i bombázására reagált vele, amelyben német és olasz erők támogatták a Franco oldalán harcoló nacionalistákat. A hatalmas, fekete-fehér festmény eredetileg a párizsi világkiállítás spanyol pavilonjába készült, és már akkor a háborúban szenvedő spanyol emberek fájdalmának szimbólumává vált.
A képben talán éppen az a legmegrázóbb, hogy Picasso nem egy konkrét csatajelenetet festett meg. Nincsenek rajta hősök, győztesek vagy dicsőséges pillanatok. Csak fájdalom, pusztítás, kétségbeesés és kiszolgáltatottság. Az emberi és állati alakok szinte szétesnek előttünk, mégis azonnal érezzük, hogy valami rettenetes történt.
És bár Szegeden egy másolata előtt álltam, az élmény ettől még nagyon erős volt. A Guernica különlegessége ugyanis éppen az, hogy idővel nem csupán egy festmény, hanem egyetemes háborúellenes jelkép lett. A kép reprodukciói azóta számtalan kiállításon, tüntetésen, plakáton és köztéri alkotáson is megjelentek. A másolat tehát nem egyszerűen egy „másik Guernica”, hanem maga is része annak a történetnek, ahogyan ez a kép bejárta a világot.
Talán ezért sem tudtam egyszerűen csak elsétálni mellette. Tudtam, hogy nem az eredetit látom, mégis az eredeti története volt az, ami igazán jelen volt. És néhány percig ott állva már nem is az számított, hogy egy múzeumi másolat előtt vagyok, hanem az, amit ez a kép több mint nyolcvan év után is képes elmondani a háborúról és az emberi szenvedésről.
A nyomasztó kép után némi reményt adott látni az általa 1949-ben készített plakáton a galambot, ami béke szimbólumává vált.
Picasso és a magyar művészek
A tárlaton közel harminc eredeti Picasso-mű mellett csaknem negyven magyar festő és grafikus alkotásai szerepelnek. Olyan alkotók műveivel találkozhatunk, akik valamilyen módon hatással voltak Picassóra, kapcsolatban álltak vele, vagy személyesen is találkoztak vele.
És ez számomra különösen izgalmassá tette a tárlatot. Mert Picasso történetét általában egyedül, egy hatalmas művészeti ikon történeteként ismerjük. Itt viszont egyszer csak magyar nevekkel, magyar életutakkal és magyar művekkel együtt jelenik meg.
A kiállításon többek között Czóbel Béla, Aba-Novák Vilmos, Csontváry Kosztka Tivadar, Márffy Ödön, Tihanyi Lajos és Szalay Lajos alkotásaival is találkozhatunk. Sokuk Párizsban került kapcsolatba Picassóval, ahol a korszak meghatározó művészeti közege alakította őket.
Különösen érdekes belegondolni, hogy ezek a magyar művészek nem valamilyen távoli, Picasso utáni történet részei voltak, hanem ugyanannak a pezsgő európai művészeti világnak a szereplői, amelyben Picasso is dolgozott és amelyben újra és újra találkoztak egymással.
A kiállítás címének története is szépen kapcsolódik ehhez a személyes szálhoz. A „Drága barátom, Picasso!” megszólítást Brassai, azaz Halász Gyula használta a Picassónak írt leveleiben. Brassai magyar származású fotográfus, filmes és festő volt, aki Párizsban került közel a művészhez.
Még egy magyar származású fotográfusról érdemes említést tenni a kiállítás kapcsán. Ő nem más, mint Robert Capa, akinek Picassoval való barátságáról már a budapesti Capa Központban tett látogatásomkor is írtam.
Drága barátom, Picasso kiállítás látogatása
A kiállítás címe tulajdonképpen már az ajtóban elárulja, hogy itt nem egy távoli, megközelíthetetlen művészlegendával fogunk találkozni, hanem Picassóval mint emberrel, baráttal, pályatárssal és egy művészközösség egyik meghatározó alakjával.
📌 Látogatási információk
📍 Cím: Móra Ferenc Múzeum, Szeged, Roosevelt tér 1-3,
📅 Nyitva tartás: A kiállítás június 20-tól 2027. január 10-ig látogatható, a múzeum nyitvatartási idejében.
🎟️ Belépődíj: A kiállításra nem kell különjegyet váltani, egy jeggyel a múzeum összes kiállítása megtekinthető.
📞 Elérhetőség: 62/549-040, https://moramuzeum.hu/
Nem gondolom, hogy egy Picasso-kiállításnak feltétlenül az a célja, hogy minden egyes mű jelentését megfejtsük. Sokkal inkább az, hogy nézzünk, gondolkodjunk, kérdezzünk, és közben hagyjuk, hogy egy-egy kép valamilyen érzést vagy gondolatot elindítson bennünk.
Én legalábbis így jöttem ki a kiállításról: egy csomó fotóval a telefonomon, néhány kedvenc alkotással a fejemben, és azzal az érzéssel, hogy Picasso világából még bőven lenne mit felfedezni.
Ha pedig Szegeden jártok, és szeretitek az olyan kiállításokat, amelyek után még egy ideig tovább gondolkodtok azon, amit láttatok, ezt érdemes feltenni a listára.
