Domonkos-kolostor romjai a Margitszigeten
A margitszigeti Domonkos-kolostor romjai mellett állva nagy képzelőerőre van szükségünk ahhoz, hogy elképzeljük milyen is volt az apácakolostor az építésekor, a 13. században. Pedig a Nyulak szigeti Boldogasszony-zárda a középkorban a sziget legfontosabb intézménye, legjelentősebb és leggazdagabb szerzetesi épülete volt.
Domonkos-kolostor romjai a Margitszigeten
Az apácakolostort IV. Béla alapította hálából Szűz Mária tiszteletére a tatárjárás után. Az 1241-es tatárjárás után tett fogadalmat, hogy ha elkerüli a pusztulást, az épp úton lévő gyermekét felajánja az egyháznak. A kolostort Margit lánya lakhelyeként építtte fel a Nyulak szigetén. Később egy királyi házat is építetett mellé és férfi szerzetesház is létesült a közelében.
A vesztes muhi csata után IV. Béla feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában született Margit leányuk 1242. január 27-én.
A később szentté avatott Margit először a veszprémi ágostonos kolostorban nevelkedett. 1252-ben 12 másik apácával együtt érkezett a szigetre a Szűz Mária tiszteletére szentelt zárdába.
Margit 1254-ben tette le apácafogadalmát. Később két alkalommal is lehetősége lett volna fogadalma visszavonására, de nem élt vele. Visszautasította II. Ottokár cseh király és a lengyel király házassági ajánlatát is.
Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképének tartják. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte, gyakran kínozta magát korbácsolással is. Egy héttel 28. születésnapja előtt, 1270. január 18-án halt meg a kolostorban.
A kolostort előbb az ágostonosok, majd később a domonkos-rendiek irányították. A kolostornak hatalmas birtokai voltak, 1270-ben már nyolcvan falu tartozott hozzá. A pápa támogatását is élvezte és gazdag, előkelő családok gyerekei is ebben a kolostorban nevelkedtek. Jelentős vámbevételei is voltak. A kolostorkertben fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek.
A királyi házban kötött békét 1266-ban IV. Béla király a fiával, aki 1270 és 1272 között V. István néven magyar király volt. IV. Béla itt a királyi házban halt meg 1270-ben.
A kolostor lakója volt Ráskay Lea, aki a több kódexet is leírt az 1510-es években. többek között tőle származik több Margit-legenda is.
A török megszállás alatt az apácák elhagyták a kolostort, azóta csak romok állnak itt. A romkertben találhatók a templom, Szent Margit sírja és az apácakolostor mardaványai.
Margitot 1276-ban boldoggá avatták. Szentté avatására 1943. november 19-én került sor, a szentté avatást XII. Piusz pápa végezte.
A terület a napjainkban használatos Margitsziget nevet Szent Margitról kapta. A 13. században még Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismert. A 17. században Szent Margit szigete alakban találkozunk vele. Az 1790-es évektől Palatinus-, vagy magyarosan Nádor-szigetnek hívták, mivel ekkor az ország nádora volt a tulajdonosa. A 19. század végétől használatos a Margitsziget megnevezés.
