Dévényi vár, a legendás szerelmi dráma helyszíne
A magyar-szlovák határtól csupán 15 kilométerre, a szlovák oldalon egy sziklaszírten magasodik a Dévényi vár (szlovákul: Devínsky hrad) maradványa.
A Duna és a Morva folyók összefolyásánál, Szlovákiában meredeznek az egykori dévényi vár (szlovákul: Devínsky hrad) maradványa. A rom a 212 m magas várhegy 80 m magas mészkőszirtjén áll.
A vár alatt találunk parkolót. Innen kacskaringós betonút visz a felső várkapuhoz. Majd a falak körül csigavonalban haladó lépcsőkön jutunk a lakótorony helyén álló kilátóhoz. Fáradozásunk méltő jutalma a fantasztikus kilátás.
A vár legendája
A vár ősi legendája a szláv mitológiába nyúlik vissza. Dévény nevét a Devina névből, a szerelem szláv istennőjénk nevéből eredeztetik, ami magyarra fordítva asszonyt jelent. A legenda szerint egy lovag apácát szöktetett meg a közeli kolostorból és a vár tornyába felé menekültek. Amikor az üldözők már a sarkukba értek és nem volt menekülési útjuk, kéz a kézben levetették magukat a hömpölygő Dunába. A felfröccsenő vízből rögtön egy szikla nőtt ki, amit asszonykő (weiber-stein) néven emlegettek. A tornyot pedig apácatoronyra keresztelték.
Dévényi vár története
A környék a kőkorszak óta lakott. A római birodalom idején a Dunai Limes palánkvára állt itt. A palánkvárat 864-ben Dowina néven említik. Később Rasztiszláv morva fejedelemnek lett a székhelye. A kalandozó magyarok Dévény vára alatt a Duna mentén törtek nyugatra. A vár a 13. században épült fel, és királyi határvár lett.
A történelmi Magyarország fennállása idején Dévény a legnagyobb magyar várak egyike volt. A 13. század elejétől kezdve a ,,porta Hungariae” (Magyarország kapuja) szerepét töltötte be. A Baltikum felől induló és Rómába tartó borostyánút, majd a szentföldi zarándokút is rajta vitt keresztül. Az erőd hazánkat egy évezreden át védte.
1301 és 1323 között ez a vár egész Pozsony vármegyével együtt osztrák Tellesbrunni Rudolf herceg családi igazgatása alá került. A határszéli harcokban többször gazdát cserélt. 1386 után morvai őrgrófok zálogbirtoka, később Zsigmond király egy osztrák főúrnak zálogosította el. 1414-ben Garai Miklós nádor megváltotta, 1419-ben adománylevéllel teljes jogú birtokosa lett feleségével, Cillei Annával együtt. Garai Miklós jelentősen bővítette és díszes palotát építtetett benne. Fokozatosan reneszánsz épületté, palotává alakult.
A mohácsi csatavesztés, 1526 után Ferdinánd király Báthory István nádornak adományozza. 1635-től a Pálffyak birtoka egészen a 20. századi államosításig. 1809-ben a Bécs felé visszavonuló francia seregek felrobbantották. A várrom azóta pusztul.
1896-ban a felsővár elpusztított tornyának helyén állították fel az államalapításra emlékező hét Árpád emlékmű egyikét. A vár legmagasabb pontján a 21 méter magas obeliszk tetején álló harcos szoborát 1920-ban felrobbantották, amikor a Trianoni szerződéssel a terület Csehszlovákiához csatolták. A két világháború között kezdték meg a vár régészeti feltárását, amelyet 1945 után is folytattak.
A vár szabálytalan alaprajza a várszikla alakjához illeszkedik. A vár területére a nyugati Morva kapun lehet bejutni. A felső vár 2008 óta zárva van a nyilvánosság előtt, a többi rész látogatható.
A palota boltíves termeiben ma a Pozsonyi Városi Múzeum kiállítása tekinthető meg. Nyaranta többször rendeznek történelmi várjátékokat, korabeli vívóbemutatókat.
A vár alatti kikötőből hajók közlekednek a fővárosba, Pozsonyba és Hainburgba, a szemben lévő várba, illetve lehetőség van egy rövid sétahajózásra a Morva folyón is.
Nagyon köszönjük a szuper fotókat Kiss P. Dórának!
