Chenonceau kastély, a „Hat hölgy kastélya” a Loire vidékén
A Chenonceau kastély (Château de Chenonceau) – a Loire vidékének második leglátogatottabb kastélya – Franciaország középső részén, Chenonceaux községben található. A „Hat hölgy kastélyának” is hívott csodálatos építmény nem a Loire, hanem annak egyik mellékfolyója, a Cher mentén található.
Chenonceau kastély, a „Hat völgy kastélya” története
Chenonceau kastély (kiejtése kb. „sönonszo”) Franciaország középső részén, a Loire vidékén, Chenonceaux községben található.
A „Hat hölgy kastélyának” is hívott csodálatos építmény nem véletlenül kapta ezt a jelzőt. Már a kastély felépítése is egy hölgy nevéhez köthető. A terület 1512-ben került Thomas Bohier birtokába, aki fontos tisztséget töltött be több király szolgálatában. Az Ő felesége, Catherine Briconnet irányította a kastély építkezését az amboise-i Pierre Nepveu tervei szerint.
Thomas Bohier és felesége halála után a kastély visszakerült a kincstárhoz. 1574-ben II. Henrik a nála húsz évvel idősebb szépséges kegyencnőjének, Diane de Poitiers-nek ajándékozta. Ő építtette a folyó felett a hidat, és csodás kertet alakíttatott ki a kastély bejárata előtt.
Amikor Henriket egy lovagi tornán halálos baleset érte, özvegye, Medici Katalin azonnal elkobozta a kastélyt. A királyné a híd fölé a kétszintes épületet építettet és a másik oldalon új kertet alakított ki. ebben az időszakban volt Chenonceau fénykora, gyakran rendeztek itt fényűző ünnepségeket.
A negyedik nő a kastély történetében III. Henrik özvegye, Louise de Lorraine volt. Az özvegy királyné itt gyászolt a férje halála után. A függönyöket, a bútorhuzatokat, és saját szobájában még a plafont is feketére festette.
A Chenonceau kastély több tulajdonos váltás után a XVIII. században Dupin tábornok birtokába került. Az elegáns és művelt Madame Dupin a kor szinte minden jelentős művészét, íróját fogadta a kastélyban. Fia mellé Rousseau-t fogadta nevelőnek, aki az ifjú épülésére írta meg híres művét, az Émile-t.
A hatodik hölgy, Madame Pelouze 1864-ben vette meg az akkor már meglehetősen elhanyagolt épületet, hatalmas összegeket áldozott rendbehozatalára.
A kastély csarnokát az első világháborúban hadikórháznak használták, a második világháborúban pedig pontosan a közepén húzódott a németek által megszállt övezet és a Vichy állam közötti demarkációs vonal.
Chenonceau kastély látogatása
Napjainkban, a kastély magántulajdonban van, de belépődíj ellenében látogatható. Berendezését a műemlékvédelem közreműködésével alakították ki.
A birtokot körülvevő kőfal mellett, az égig érő fák között széles patak szalad, benne kacsacsaládok úszkálnak.
Egy rácsos díszkapun léphetünk be a kastélyba, ahonnan platánfákkal szegélyezett sétaút vezet a Cher felett átívelő felvonóhídhoz. Nyugodt időben az rész épület visszatükröződik a vízben.
A négyszögű elővár egyik oldalán Diane de Poitiers, a másikon Medici Katalin franciakertje terül el.
A kétszintes kápolna régi ablakait 1944-ben bombatalálat érte, így azok újak. A felső szinten lévő erkélyről a mindenkori úrnő követhette a misét, az itt látható Szűz Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló dombormű XVI. században készült.
Diane de Poitiers szobájában a régi, hatalmas kandalló látható Jean Goujon domborműveivel. Medici Katalin kedvelt tartózkodási helye volt a Zöld szalon, mennyezete a XVI. századból maradt fenn. Ezt Amerika felfedezése ihlette, perui ezüstös fácánokat, ananászt, orchideákat, gránátalmákat és Európában 1492 előtt ismeretlen állatokat, valamint növényeket ábrázol.
A kastély szalonjában Rubens képe a gyermek Jézust Keresztelő Jánossal ábrázolja, itt van Madame Dupin portréja is.
Az előcsarnokból nyílik a nagy galéria, amely tulajdonképpen a Diane idején készült híd. Hatvan méter hosszú, öt ívet alkot, a hatodik a kastély alatt kisebb, ez volt az egykori malom, később a kastély konyhájához használták.
Az első emeleten található Catherine Briconnet szobája. A öt királyné szobája Medici Katalin két lányára és három menyére emlékeztet, akik valamennyien megfordultak a kastélyban.
A kastély parkjában található viaszmúzeumban a kastély múltjának nevezetes szereplőit mutatják be.
