Brunszvik-kastély parkja Martonvásáron
A Fejér megyei Martonvásár legismertebb és legszebb látnivalója a Brunszvik család egykori kastélya és csodálatos angolparkja. A 70 hektáros park 1953 óta természetvédelmi terület, és a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontjának ad helyet. A magyar kastélyparkok többségével ellentétben a Brunszvik-kastély parkja nem ingyenesen, hanem belépődíj megfizetésével látogatható. Bájos tava, famatuzsálemei, valamint gazdag növény- és állatvilága az év bármely szakában kellemes kikapcsolódást kínál a család minden tagjának.
Brunszvik-kastély parkja Martonvásáron
A Brunszvik család a 18. századon építette fel első kastélyát Martonvásáron. Ekkor kerültek elültetésre kastély köré varázsolt földi paradicsom első növényritkaságai. A park fái között találunk mocsári ciprust, fekete égert, páfrány fenyőt, juhart, platánt, amerikai szivarfát és balkáni vadgesztenyét is.
A Brunszvik-kastély első lakójának, Id. Brunszvik Antalnak és utódainak érdeme, hogy a teljesen elmocsarasodott lakatlan pusztából csodaszép oázis vált. Az 1777-ben készített kis térképvázlaton már láthatók a fatelepítések, az „öreg” tó, és a patakra épített vízimalom is.
„Amikor Brunszvik nagyapám Martonvásárt átvette, csak vízzel borított pusztát talált ott. Nyolcezer hold száraz területen egyetlen ház, néhány pásztorviskó és egy fa állott” – írta Brunszvik Teréz naplójába a park kialakulásáról.
Előként gyümölcsfákat, füzeket és hársakat ültettek. 1784-85-ben ifj. Brunszvik Antal építtette meg a barokk stílusú, földszintes kastélyt és folytatta az angolkert kialakítását. Először a díszkertet és a szigetet alakították át. Ezután következett az épület és a tó közötti parkosítás. Ekkor telepítettek gesztenyefákat és tölgyest a parkba.
Az 1790-es évek végén, a gróf korai halála után, felesége, báró Seeberg Anna csapoltatta le a birtok északi részének mocsarát. A kert, lépésről lépésre formálódott.
Az 1800-as évek elejétől Brunszvik Ferenc, az unoka, Teréz testvére kezdte meg a birtok korszerűsítését. A park kialakításához a Városligetet is jegyző Christian Heinrich Nebbien német kertépítő segítségét is igénybe vették. Ekkor telepítették a platánokat, a sokféle kőrist, japánakácot, csörgőfát, égert a területre. A park ekkor vette fel a ma is látható formáját.
Reggel sétát tettem a parkban, melyet a gróf a kontinensen általában angolnak nevezett stílusban képeztetett ki; ebben a stílusban az a felfogás érvényesül, hogy a művészet nem szoríthatja ki a természetet. Gyönyörű tavaszi reggel volt. Körülöttem minden Angliára emlékeztetett, olyannyira, hogy szinte hazámban képzeltem magamat.” – írt erről az időszakról Richard Bright, 1815-ben.
Martonvásári kastély parkjának növényei
Tavasszal a parkot a sárga és a kék szín uralja. A sárga virágszőnyeget a téltemető, a sárga tyúktaréj, bogláros szellőrózsa, salátaboglárka biztosítja, a kékről a tavaszi csillagvirág és az illatos ibolya gondoskodik. De medvehagymát, odvas keltikét, hóvirágot és kisvirágú hunyort is felfedezhetünk.
Nyáron a lombkoronák zöldje és az árnyas fák alatt tartott koncertek vonzzák a látogatókat.
Ősszel a fák lombjai ezer színben pompáznak.
Az őshonos fafajok – kislevelű hárs, cser, kocsányos és kocsánytalan tölgy, magas kőris, gyertyán, enyves éger stb. – mellett számos egzotikus fafaj is él a parkban, mint a mocsárciprus, ősmamutfenyő, amerikai vasfa, platán, atlaszcédrus.
A park tavasztól őszig madárdaltól hangos. Több tucat rendszeresen fészkelő madárfaj él itt, például feketeharkály, erdei fülesbagoly, rövidkarmú fakusz vagy a nyaktekercs. Télen cinegefajokat, őszapót vagy ökörszemet is láthatunk. A tó körül gyakori vendégek a szürke gémek és a tőkés récék.
A Szent László-patak által táplált szigetre fahíd vezet át.
Itt található a szabadtéri színpad, valamint Beethoven kedvenc helyét is megcsodálhatjuk.
Ugyancsak itt áll a park egyik büszkesége, az 1800-as évek elejéről származó, 5 méteres törzsű amerikai mocsárciprus különleges léggyökereivel.
