A múlt árnya: a Berlini Fal, a megosztottság szimbóluma
Utálom a pusztítást, a rombolást. Talán az egyetlen építmény, aminek lebontását nem sajnáltam, az a Berlini fal volt. Az oly sok ember életet követelő, családtagokat egymástól elválasztó és tönkretevő fal lebontása igazi áldás volt. A Berlini Fal 1961-től 1989-ig választotta ketté Berlint, és az egyik legismertebb szimbóluma volt a hidegháborús megosztottságnak. Nemcsak a várost osztotta ketté, hanem a világ két hatalmi blokkja, a keleti szocialista és a nyugati kapitalista rendszer közötti feszült politikai helyzetet is tükrözte. A Berlini Fal felhúzása, létezése és leomlása az emberi sorsok és a világtörténelem fontos állomásait jelenti.
A Berlini Fal építése
A második világháború után Németországot, valamint annak fővárosát, Berlint is megszállási övezetekre osztották fel. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország által irányított nyugati zóna hamar kapitalista gazdasági fejlődésbe kezdett, míg a Szovjetunió fennhatósága alá tartozó keleti zóna kommunista rendszert alakított ki. 1949-ben létrejött a két különálló állam: az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) és az NDK (Német Demokratikus Köztársaság).
Az 1950-es években az NDK-ban egyre nehezebb gazdasági helyzet alakult ki, ami miatt több millió keletnémet választotta a nyugati oldalt, ahol nagyobb szabadságot és jobb életkörülményeket reméltek. Ezt a „szivárgást” a keleti blokk vezetése egyre inkább problémának tekintette, és 1961-ben a szovjetek támogatásával döntöttek arról, hogy elzárják a Nyugat-Berlinbe vezető utakat.
1961. augusztus 13-án hajnalban az NDK hatóságai drótkerítéseket és barikádokat emeltek, majd elkezdődött a fal építése, amely évtizedekig meghatározta a város és az ország életét. A fal megakadályozta az emberek szabad mozgását, elválasztotta a családokat, és kettészakította Berlint.
A Fal szerkezete és jelentősége
A Berlini Fal kezdetben egy egyszerű drótakadály volt, amelyet később folyamatosan fejlesztettek. A fal végül több méter magas betonfallá nőtt, amelyet őrtornyok, géppuskafészkek és aknamezők védtek. A „halálsáv” néven ismert terület a fal mentén kifejezetten arra szolgált, hogy megakadályozza a menekülni próbálókat, akik közül sokan az életüket vesztették.
A fal a keleti blokk elnyomó politikájának jelképe lett, míg a nyugati oldal számára a szabadságért folytatott küzdelem szimbólumává vált. Az évek során több merész menekülési kísérlet történt, ahol emberek különböző módszerekkel – például alagutakat ásva, léggömbökkel vagy rögtönzött járművekkel – próbáltak átszökni Nyugat-Berlinbe.
A Fal leomlása
A 1980-as évek végére a keleti blokk gazdasági válsága és a politikai változások (például Mihail Gorbacsov glasznoszty és peresztrojka politikája) felgyorsították a változásokat. 1989-re Kelet-Németországban is egyre erősödött a reformok iránti igény, és az emberek nagyobb szabadságot követeltek.
1989. november 9-én történt az a sorsdöntő esemény, amikor az NDK kormánya bejelentette, hogy minden állampolgár szabadon átlépheti a határt. Az emberek azonnal a falhoz siettek, és tömegesen kezdték el bontani azt. Ez a történelmi pillanat nemcsak a fal végét, hanem a hidegháború végét is jelezte, és utat nyitott Németország újraegyesítéséhez, amely 1990-ben valósult meg.
Érhetetlen és értelmetlen rombolások
Nem vagyok a rombolások, pusztulások híve. Legyen szó növényről vagy tárgyról, mindig sajnálom, ha valami tönkremegy, elromlik. A végsőkig kitartok amellett, hogy ami még menthető mentsük meg. Azt képviselem, hogy gondoljuk át a funkcióját, találjuk ki, hogy tudnánk más célra újrahasznosítani. Különösen igaz ez az épületekre.
Érthetetlen számomra például, hogy annak idején miért kellett a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházat feláldozni a metró építés miatt. Időnként szükség van kompromisszumokra, de biztos vagyok benne, hogy ettől jobb megoldást is lehetett volna találni. Szerencsére egyre több jó példát lehet látni, a régi épületek teljes felújítására vagy akár egy részének újragondolt hasznosítására.
Berlini fal, ahogy én láttam
A Berlini fal leomlása egy új, szabadabb világ kezdetét jelentette számomra.
Amikor a 1987-ben először Berlinben jártam, az NDK oldalon, nagyon elszomorított a fal látványa. Valahogy úgy voltam vele, hogy az a bezártságot szimbolizálta, az én nagy szabadságvágyam pedig távol állt ettől. Jól akartam érezni magam, nem búslakodni a ketté osztott város látványán és hát látnivaló az volt bőven a keleti oldalon is. Persze akkor még csak egy orosz Zenit fényképező gépem volt, azóta a képek megkoptak. Az emlékek azért megmaradnak és a szomorú valóságnak állított emlékművek is.
Pár éve, amikor már újra eljutottam az immár fal nélküli városba, nem hagytam ki a szocializmus maradványainak, bús emlékhelyeinek megtekintését. Megnéztem többek közt a ledöbbentő Holokauszt emlékművet is.
Persze a Berlini fal maradványai, az 1990-ben létrehozott East Side Gallery, a szabadság nemzetközi szimbóluma sem maradhatott ki a célpontjaim közül. Az 1,3 km hosszú fal darabon a világ különböző részeiről érkezett festőművészek 105 képben mutatták be, hogy mit jelent számukra a szabadság.
Azóta a képtárat a felelőtlen firkálók és fal egy darabját birtokolni vágyók már tönkre tették, de a fő üzenete örök.
A fal leomlásához nagyon hosszú és keserves út vezetett. Egy biztos, hogy a Sopron mellett 1989. augusztus 19-én tartott békedemonstráció, a Páneurópai Piknik is fontos szerepet játszott benne.
A Berlini Fal emlékezete
Ma a Berlini Fal maradványai emlékhelyekké és művészeti alkotásokká váltak. A legnagyobb fennmaradt szakasza az East Side Gallery, ahol művészek graffitikkel díszítették a falat, amelyek az emberek szabadságvágyát és a diktatúra elleni harcot örökítik meg. Berlin városa és a világ turistái számára a fal története az emberi szabadság és a megosztottság elleni küzdelem fontos példájává vált.
A Berlini Fal emlékeztet arra, hogy a fizikai és ideológiai határok milyen mély sebeket okozhatnak, de azt is, hogy az emberek képesek túllépni a megosztottságon, és együtt dolgozni a békésebb jövőért.
De vár-e ránk békésebb jövő?
A kérdés a világ több pontján ma is aktuális: Ki állítja meg a háborút?
Számomra érthetetlen és felfoghatatlan rombolások
- Elárasztják a 12 ezer éves Hasankeyf városát
- Hullámsírba omlott az Azúr ablak Máltán
- Aleppo, ahogy már sosem látjuk
- Palmüra, ahogy már nem látjuk
