Barcánfalva kolostora: egy újjáéledt gyöngyszem Erdély szívében

Published 2025-06-01 · Updated 2025-05-31

Erdély történelme és kultúrája számos elfeledett kincset rejt, melyek a múlt dicsőségét és megpróbáltatásait egyaránt hirdetik. Ennek egyik jeles képviselője a Máramarosszigettől 20 kilométerre található Barsana (Barcánfalva) település 700 éves kolostora, amely csodálatos példája a máramarosi fatemplom-építészet hagyománytiszteletének. A ma látható épületek 1993-ban készültek, inkább modernnek tűnnek, mint autentikusnak, szépségük viszont elvitathatatlan.

Barcánfalva kolostora – történeti áttekintés

A Barcaság – Brassó környékének termékeny vidéke – mindig is stratégiai jelentőségű terület volt. Itt, a Cenk lábánál, a tájba simulva épült fel a kolostor, melyről a történeti források sajnos szűkszavúan, de annál érdekesebben mesélnek.

A Romániához tartozó Barcánfalva (Barsana) mellett 700 éve alapították az első kolostort, majd 300 éve újraalapították. Az 1993-ban, hagyományos máramarosi stílusban felhúzott épületek legtöbbje csak kívülről, hangulatos sétautak és kertek mentén csodálható meg. A faházak tornácain muskátli virít, az utak mentén gondozott gyep, színpompás virágok és cserjék pompáznak.

A kolostor alapításának pontos ideje bizonytalan, de feltételezések szerint a 13-14. században jött létre, valószínűleg domonkos vagy ferences rendi szerzetesek által. A középkori Erdélyben számos hasonló kolostor épült, melyek nemcsak vallási központokként funkcionáltak, hanem oktatási és kulturális feladatokat is elláttak. A barcánfalvi kolostor is valószínűleg része volt ennek a hálózatnak, a környék lakosságának lelki gondozását végezve.

Az Európa második legmagasabb fatornyával büszkélkedő templom és a múzeum néhány lejért látogatható.

Az Iza völgyében fekvő Barcánfalva a 14. század elején keletkezett. Nevét 1326-ban említették először az oklevelekben Zurduky néven. 1390-ben Barzanfalua, 1442-ben Barchanfalwa, 1487-ben Baarzan, 1488-ban Borschanfalwa néven írták.

Szurdok birtokot minden királyi jövedelmével együtt 1326-ban adta Károly Róbert király Stan fia Stanislaus kenéznek, akit Barcánnak (Borzan) is neveztek.

A falu ortodox fatemploma 1720 körül épült, egyike a Máramaros fatemplomai néven az UNESCO világörökség listájára felvett nyolc építménynek.

A 16. század, a reformáció kora, gyökeres változásokat hozott Erdélybe. A katolikus kolostorok sorra veszítették el funkciójukat, vagy rombolódtak le a vallási villongások során. Barcánfalva kolostorának is ez a sors jutott: valószínűleg ekkor pusztult el, vagy legalábbis vált használhatatlanná. A fellelhető adatok szerint a 16. század végére már csak romokban állt.