Auschwitz tábora – a borzalom koncentrációs tábora
Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az emléknap a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábor, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulója. Emlékezzünk Auschwitz borzalmára, hogy soha ne ismétlődhessen meg a sok kegyetlenség!
Auschwitzi tábor rövid története
Kevés olyan ember él a földön, aki ne borzongna össze a német hangzású lengyelországi Auschwitz nevének említésére. Auschwitz (a név a lengyel Oświęcim város nevéből ered) volt az egyik hely, ahol a második világháború során a németek koncentrációs és megsemmisítő táborokat hoztak létre.
A második világháború alatt (1939-1945) Lengyelország egész területe német megszállás alatt volt. A helyi lakosokat kilakoltatták, házaikat lerombolták. Majd Hitler őrült tervének, a zsidók teljes kiírtásának megvalósításához koncentrációs táborokat hoztak létre. Az auschwitz-i haláltábor volt a legnagyobb, ezen kívül még hat másik lágerben munkálkodtak a hitleri terv teljesítésén.
Auschwitz esetében nem egy táborról, valójában egy hálózatról beszélhetünk. Tulajdonképpen három részből állt. A Stammlager vagy főtábor, elsősorban adminisztratív központként szolgált, de mintegy 70 ezer embert is kivégeztek. Auschwitz II-Birkenau volt Vernichtungslager, vagyis a megsemmisítő tábor. A munkatáborhoz, Auschwitz III-Monowitzhoz további 45 altábor tartozott.
A kezedtektől, 1940-től 1943-ig Rudolf Höss volt a táborparancsnoka. Májusra épült fel a megsemmisítő és munkatábor. 1940. június 14-én érkezett az első – 728 fős zsidó – szállítmány Tarnówból az Auschwitz I-be. 1940. november 22-én lőtték le az első áldozatokat.
1941. október 14-én megkezdődtek a deportálások a Német Birodalomból a kelet-európai megsemmisítő táborba. 1942. május 12-én történt az első elgázosítás, a szisztematikus elgázosítás 1944 novemberéig tartott.
1945. január 18 az utolsó evakuálás napja. Január 26-án elrendelték a krematórium lebontását. A Vörös Hadsereg 1945. január 27-én szabadította fel a tábort.
1947-ben hozták meg a halálos ítéletet Rudolf Höss ellen, akit Auschwitzban akasztottak fel.
Az „ARBEIT MACHT FREI” (A munka felszabadít), a rend és a fegyelem cinikussá lett jelmondata mementóul most is ott éktelenkedik a koncetrációs tábor kapuja fölött.
Auschwitz borzalmai
A táborokban az embertelen munkakörülmények között, kevés élelemmel és a rossz higiéniai feltételekkel vegatáltak az idehurcoltak. Nyáron napi 12 órát dolgoztak pihenő nélkül. A barakokban szörnyű körülmények közt, gyakran egy ágyon többen fekve próbáltak pihenni.
A szigorú szabályok megsértőit külön cellába („börtön a börtönben”) zárták. Itt négy ember egy alig másfél négyzetméteres kis cellában volt kénytelen álldogálni, sokan megfulladtak az oxigénhiány miatt.
A munkára alkalmatlanokat azonnal halálba küldék. A zsidókból álló sonderkommando készítette elő a foglyok elgázosítását, ők ellenőrizték a halottak fogait, hogy tartalmaznak-e aranyat.
A 10-es blokkban folytak Josef Mengele doktor vezetésével az áltudományos vizsgálatok.
A Brzezinka melletti Auschwitz-Birkenau tábor építése Himmler parancsára 1941 októberében kezdődött. 1943-ban négy új krematórium építésébe fogtak. A gázkamrák 1944. április-július között, a magyarországi zsidók lemészárlása idején teljes kapacitással működtek, s akár napi húszezer embert is képesek voltak kivégezni. Az áldozatok többségével itt végeztek.
1944. október 30-án a közelgő Vörös Hadsereg hírére Himmler a elrendelte a krematórium-rendszer lerombolását. Januárban a birkenaui gázkamrákat is felrobbantották. Végül 1945. január 27-én érték el a felszabadítók a tábort.
A meggyilkoltak számát a tábor parancsnoka, Rudolf Höss vallomásai alapján három millióra becsülték, később ezt 1,1 millióra valószínűsítették. A meggyilkolt személyek 90 százaléka zsidó volt, de 150 ezer lengyel, 23 ezer roma, 15 ezer szovjet hadifogoly és más nemzetiségűek tízezrei is a különböző haláltáborokban lelték halálukat.
Auschwitz, az emlékezés helyszíne
A lengyel parlament 1947. július 2-én törvényben döntött arról, hogy a tábor fennmaradt részeinek területén létrehozzák az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumot.
A hely 1979-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára is, mit a Harmadik Birodalom szisztematikus népírtásának helyszíne, összesen mintegy 4 millió áldozattal.
A megsemmisítő és munkatábor 40 négyzetkilométernyi területén 1943 novemberétől három táborcsoport volt:
- Auschwitz I. : átlagosan 18.000 fogoly,
- Birkenau (Auschwitz II.): összesen 363.000 fogoly, 28.000 halott,
- Monowitz (Auschwitz III.): a Buna-művek munkatábora, átlagosan 15.000 fogoly.
Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával az auschwitzi koncentrációs tábor Vörös Hadsereg általi felszabadításának évfordulóját, január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította.
Múzeumként bejárhatjuk a hátborzongató területet, de amit látunk az csak a felszín. Az igazi Auschwitz a hamu, a krematóriumok mélye. Ez ugyanolyan kétségbevonhatatlanul létező dolog, mint a meggyilkoltak fogaranyai, amelyeket tiszta, értéküket jól megőrző tárgyakká olvasztva őriznek komoly bankok páncélszekrényeiben – „A pénznek nincs szaga.”
Nagyon köszönöm a fotókat Tóthné Évának!
