Árva vára (Oravský hrad), a Thurzók reneszánsz sasfészke

Árva vára (Oravský hrad) a Felvidék legmerészebb építésű vára, az Árva folyó feletti függőleges sziklabércen magasodik és 400 éve változatlan formában őrzi a Lengyelországba tartó fő útvonalat. A történelmi Magyarország északi határán épült sasfészek az ország egyik legnépszerűbb látnivalója.

 

Árva vára története

Árva várát feltehetőleg templomos lovagok építették a a XIII. század közepén a tatárjárás idején gyengének bizonyuló favár helyére. IV. Béla királyi váraként már felleg- és középső várrésszel rendelkezett.

Eredetileg román, majd gótikus stílusú volt. Előbb Csák Máté birtokába került, majd Károly Róbert birtokadományaként többször gazdát cserél. Vármegyei székhelyként a következő időszakban jelentősége határvédő erősségként jelenik meg.

Lengyel uralkodók és kalandorok bevehetetlen ellenfele egészen 1441-ig, ekkor kaparintja kézbe Komorowski Péter rablólovag, aki 25 esztendeig fosztogatja és tartja falai közül rettegésben az egész környéket.

 

 

Mátyás király vet ennek véget, aki a gróf várait sorra visszafoglalva 8000 Ft-ért egyezik ki Árva várának visszavételéről. A falait védő harcedzett védők a későbbi fekete sereg alapját jelentették királyunk számára.

Corvin János és a Szapolyaiak igazgatása után a sziklavár meghatározó tulajdonosai a XVI. században a Thurzók. Fényes korszaka kezdődik ekkor, roppant uradalmainak köszönhetően széleskörű újjáépítések során reneszánsz stílusban pompázik, mai külsejét 1611-re éri el. A Thurzók idejében, a XVI. század második felében kiépült alsó vár, mely urainak, később az uradalmi tiszteknek adott otthont, ma kerektornyában a levéltárt őrzi, melynek értékes része Thurzó György nádor és fia családi dokumentációja.

 

 

A Thurzók kihalása után nemcsak a hanyagság rontja állagát, de egy 1800-as hatalmas tűzvész hasznavehetetlenné is teszi.

 

 

Több nekirugaszkodás történik a helyreállítását illetően, a várat egészen 1920-ig lakják, utolsó tulajdonosai az Erdődy és a Pálffy család. Igazán hatékony munka azonban csak a II. Világháború után történik. Állami tulajdonként a karbantartási és rekonstrukciós munkák révén szépen gondozott nemzeti emlékhellyé vált.

A vár szabálytalan alaprajzú, belső tornyai három szinten emelkednek.

 

 

A vár belső termeit, tornyait, bástyáit a csak szlovák nyelven vezetett túra keretében látogathatjuk. A már a XIX. században a falak közé költöző Árvai Múzeum különböző kiállításai, őszintén szólva nem túl érdekfeszítők, itt kapott helyet a természettudományi gyűjtemény is: a környéken honos állatok preparátumai, gazdag ornitológiai tárlat, ásvány és erdészeti tárgykörű ritkaságok.

A történelmi kiállítás a várkomplexum és tulajdonosai történetét mutatja be, főként a környékbeli kastélyokból gyűjtött többnyire XVIII.-XIX. századi bútorokkal berendezett termekben. A felső szinteken kisebb néprajzi kiállítás mutatja be a helyi folklórt.

 

 

Az alsó vár alatti kápolna a Thurzó-család sírboltja, melyben megcsodálható a családfő carrarai márványból faragott életnagyságú szobra. Szlovákia egyik legjelentősebb reneszánsz kegyemléke ez (1616). A vár legmagasabb tornyából, 112 méterrel a folyószint fölött, káprázatos kilátás nyílik. A vár kútja 91 m mélyre nyúlik bele a sziklába. Az utóbbi időkben egyre népszerűbbek a színpadi előadások kísértetek megjelenítésével, ami az éjszakai várlátogatás keretében kap helyet a főszezonban.

 

 

Nagyon köszönjük a fantasztikus fotókat és a leírást Csanádi Józsefnek!

Te is jártál egy csodálatos helyen és szívesen megosztanád velünk fotóidat, gondolataidat? Várjuk szeretettel!

Csatlakozz a Közel és távol Facebook csoportunkhoz, hogy ne maradj le semmilyen fontos információról, érdekességről!