Alta sziklarajzai Norvégiában

Az északi sarkkör közelében fekvő Alta sziklarajzai a világ legjelentősebb sziklába vésett ábrái közé tartoznak. A krisztus előtti időkből származó állat- és emberábrázolások 1985-ben az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek.

Alta sziklarajzai

Nordkapp és az éjféli napsütés kapcsán ígértem, hogy írok még erről a csodálatos utazásról. Most Nonrvégia egyetlen őskori világörökségi helyszínét ajánlom figyelmedbe.

A Norvégia északi részén található Alta község az Altafjord nevű fjordról kapta nevét. Az Altaelva folyó Európa egyik legnagyobb szurdokját vájta ki a térségben. Lakosai főleg halászatból élnek.

A sziklarajzokat 1973-ban fedezték fel, és azóta összesen mintegy 3000 ábrát találtak hét különböző helyszínen. A legnagyobb számban a Hjemmeluft/Jiepmaluokta nevű hely közelében fordulnak elő, itt található az Alta Múzeum (69° 56′ 53″, k. h. 23° 11′ 06″) is. A többi  helyszín nem is látogatható.

Az értékes sziklarajzok azt mutatják be, miylen emberi tevékenység folyt a messzi északon a Kr. e. 4200 és 500 közötti időszakban. A több ezer fastmény és faragott rajz hét különböző helyszínen, összesen 45 helyen szétszórva található. A képek határozott kronológiai sorrendet mutatnak.

A tudósok a kor meghatározásnál arra alapoznak, hogy a jégkorszak utáni korok tengerszintjéhez képest hol helyezkednek el a rajzok. A legősibb sziklarajzok találhatók a legmagasabban, míg a későbbiek közelebb vannak a jelenlegi tengerszinthez. A különbség kb. 26 méter.

A rajzokat kvarcit vésőkkel vésték a gránitba. Az ábrázolások céljáról nincsenek ismereteink. Lehettek akár sámánista szertartások eszközei, vagy törzsi jelképek,vagy egyfajta történetábrázolás, vagy pusztán a művészi önkifejezés eredményei is.

Az ősi festményeken olyan északi állatok is feltűnnek, mint a rénszarvas, a medve, a vadlúd, a kormorán és a lazac.

Az emberábrázolások vadászatot, halászatot, táncot és különféle szertartásokat jelenítenek meg. A fokozatos felmelegedés miatt a későbbi rajzok már földművelő tevékenységet is mutatnak.

A csónakokat ábrázoló rajzokon is felfedezhető az idő múlása. Eleinte a halászcsónakok egészen kicsik voltak, később akár 30 embert is befogadó hajókat véstek a sziklákba.

A mindennapi élet és emberi kapcsolatok bemutatása is igen beszédes: táncot, főzést és szexuális kapcsolatokat jelenítenek meg. Fellelhetők a társadalmi különbségek is, egyes  alakok feltehetően papokat, sámánokat vagy törzsfőket ábrázolnak.