Alta sziklarajzai Norvégiában
Norvégiában, az északi sarkkör közelében fekvő Alta sziklarajzai a világ legjelentősebb sziklába vésett ábrái közé tartoznak. A krisztus előtti időkből származó állat- és emberábrázolások 1985-ben az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek.
Alta sziklarajzainak története és jelentősége
Nordkapp és az éjféli napsütés kapcsán ígértem, hogy írok még erről a csodálatos utazásról. Most Nonrvégia egyetlen őskori világörökségi helyszínét ajánlom figyelmedbe.
A Norvégia északi részén található Alta község az Altafjord nevű fjordról kapta nevét. Az Altaelva folyó Európa egyik legnagyobb szurdokját vájta ki a térségben. Lakosai főleg halászatból élnek.
I. e. 4000 és 500 között készültek a halászok és vadászok sziklavésetei, amelyek elhozták Altának a világörökségi címet és hírnevet.
1973-ban fedezték fel az első, becslések szerint 2500-6500 éves sziklaképeket az Alta-fjord a szamoszi őslakosság által „Fóka-öbölnek” nevezett bemélyedése partján.
területet 1978-ban vonták műemléki védelem alá.
A terület és a több mint 3000 sziklarajz 1985-ben Alta szikrarajzai néven felkerült az UNESCO világörökségi listájára, mint Észak-Skandinávia településtörténetéenk megismerését suolgáló őstörténeti emlékek.
Az Alta Múzeum 1993-ban elnyerte az Év Európai Múzeuma címet.
Alta sziklarajzai
A sziklarajzokat 1973-ban fedezték fel, és azóta összesen mintegy 3000 ábrát találtak hét különböző helyszínen. A legnagyobb számban a Hjemmeluft/Jiepmaluokta nevű hely közelében fordulnak elő, itt található az Alta Múzeum (69° 56′ 53″, k. h. 23° 11′ 06″) is. A többi helyszín nem is látogatható.
A „Fóka-öböl a nyílt tenger és a szárazföld belseje közötti kedvező fekvése révén jó talaálkozóhelyül szolgált vallási, rituélis és kultikus eseményekhez.
Az értékes sziklarajzok azt mutatják be, milyen emberi tevékenység folyt a messzi északon a Kr. e. 4200 és 500 közötti időszakban. A több ezer fastmény és faragott rajz hét különböző helyszínen, összesen 45 helyen szétszórva található. A képek határozott kronológiai sorrendet mutatnak.
A tudósok a kor meghatározásnál arra alapoznak, hogy a jégkorszak utáni korok tengerszintjéhez képest hol helyezkednek el a rajzok. A legősibb sziklarajzok találhatók a legmagasabban, míg a későbbiek közelebb vannak a jelenlegi tengerszinthez. A különbség kb. 26 méter.
A rajzokat kvarcit vésőkkel vésték a gránitba. Az ábrázolások céljáról nincsenek ismereteink. Lehettek akár sámánista szertartások eszközei, vagy törzsi jelképek,vagy egyfajta történetábrázolás, vagy pusztán a művészi önkifejezés eredményei is.
Az ősi festményeken olyan északi állatok is feltűnnek, mint a rénszarvas, a medve, a vadlúd, a kormorán és a lazac.
Az emberábrázolások vadászatot, halászatot, táncot és különféle szertartásokat jelenítenek meg. A fokozatos felmelegedés miatt a későbbi rajzok már földművelő tevékenységet is mutatnak.
Noha szülést és és termékenységi rítusokat is ábrázolnak a képek, a több ezer sziklafestméyn között csak egyetlen egyen láthatunk gyereket. A szombólunok és hiedelmek tehát a felnőttek világának alkotó elemei, csak róluk szólnak.
A csónakokat ábrázoló rajzokon is felfedezhető az idő múlása. Eleinte a halászcsónakok egészen kicsik voltak, később akár 30 embert is befogadó hajókat véstek a sziklákba.
A mindennapi élet és emberi kapcsolatok bemutatása is igen beszédes: táncot, főzést és szexuális kapcsolatokat jelenítenek meg. Fellelhetők a társadalmi különbségek is, egyes alakok feltehetően papokat, sámánokat vagy törzsfőket ábrázolnak.
Alta Múzeum és sziklarajzok meglátogatása
A legnagyobb lelőhelyen, a Hjemmeluft/Jiepmaluokta nevű hely közelében van az Alta Múzeum (69° 56′ 53″, k. h. 23° 11′ 06″) is. A többi helyszín nem is látogatható.
A látogatók a talajhoz rögzített pallókon és kijeölt ösvényeken teheik meg az újkőkortól a korai vaskorba vezető hosszú felfedező utat.
