Alcsútdobozi Habsburg-kastély
Az alcsútdobozi Habsburg-kastély épülete ma már csak árnyéka egykori önmagának. Napjainkra csak a főhomlokzat egy része áll. Parkja azonban igen népszerű: az Alcsúti Arborétumként funkcionál.
Alcsútdobozi Habsburg-kastély
A pompás, klasszicista stílusú kastélyt József nádor építtette 1820 és 1827 között nyári rezidenciaként a Vértes keleti lábánál, a Váli-víz völgyében. József nádor volt az, akinek a tiszteletére Felsőbozon a Gloriettet építette Széchényi Ferenc és aki a Széchenyi-Lánchíd alapkövét is letette.
Az épület első terveit Heyne Ferenc készítette, ezeket később Pollack Mihály dolgozta át. Az alapkő letételére 1821. június 13-án került sor, 1824-re készült el a főszárny. József nádor 1827-ben költözött be új otthonába feleségével, Hermina anhalti hercegnővel.
A kiváló kertész hírében álló József nádor mintagazdaságot, a magyar kertművészet és klasszicista építészet egyik remekét hozta létre a kastély körül. A kertbe többek közt platánfák, tulipánfa, kanadai nyár, vasfa, közönséges pagodafa, fekete dió, amerikai kőris, juharok, törökmogyoró, vadgesztenye, szilek, hársak, fehér akác, vérbükk, lepényfa került.
József nádor 1847-es halálával a kastély fiára, József Károly Lajos főhercegre szállt. Itt tartózkodása alatt a kert tovább szépült és több új épületet emeltek. A hatalmas pálmaházat Ybl Miklós tervei alapján építették fel 1872-ben.
A kastély egykori északi szárnyához épített istállóból 1879 és 1880 között Storno Ferenc tervei alapján, neoromán stílusban építették a kápolnát. A kápolna ma is áll, állandó történeti kiállítás látható benne.
A kastélyban született a magát magyar arisztokratának valló Vitéz Habsburg-Lotharingiai József Ágost főherceg, aki magyar kormányzó és 1944-ig a magyar politikai élet befolyásos személyisége volt. Feleségével, Agusta Mária Lújza bajor hercegnővel részt vállalt alcsúti, felcsúti és a környező tanyákon élő gyerekek oktatásában, iskoláztatásában.
A kastély lakói 1944 végén – a vissztérésben reménykedve – értékeiket hátrahagyva elmenekültek. Visszatérni már nem tudtak. A kastély és a park átvészelte a második világháborút és a szovjet hadsereg állomásozását, de később a kastély valószínűleg gyújtogatás miatt leégett, köveit széthordták.
1952-ben a parkot védetté nyilvánították a parkot, és elkezdtek a rendezési munkálatokat, hogy megnyithassa kapuit az Alcsúti Arborétum.
Aki tehát szeretné megnézni az egykori főúri kastély timpanonjait, annak az arborétumba kell jegyet váltania. A Vál-völgyi kisvasúttal is elérhető arborétumot egész évben érdemes meglátogatni, de különösen a tavasszal a hóvirág nyílás és a nyáron szentjánosbogár-rajzás idején népszerű.
