Alcobaca-kolostor: szerelmi titkok őrzője
Az Alcobaca-kolostor (Alcobaça-kolostor), az egykori alcobacai ciszterci Szent-Mária-kolostor az egyik legnagyobb kolostoregyüttes Portugáliában. Aki kastélyokban, kolostorokban és kertekben kíván gyönyörködni, nem hagyhatja ki Portugáliát. A világörökségi helyszínekben és díszes épületekben bővelkedő ország látványosságait egy utazás alkalmával lehetetlenség körbejárni. A gótikus cisztercita építészet remekműve, a győzelem és az örök szerelem jelképe, az UNESCO világörökségi listára is felkerült alcobacai kolostor viszont kihagyhatatlan.
Alcobaça-kolostor rövid története
A kolostor Alcobaca városban található, Lisszabontól mintegy 100 km-re. A város az Alca és a Baca folyók völgyei mentén jött létre. A saját felségterülettel rendelkező kolostor évszázadok óta Portugália egyházi központja.
Alcobaca a 12. században vált igazán érdekessé, ekkor választották ki Portugália legnagyobb templomának jövőbeni helyszínévé. 1143-ban Hódító Alfonz (Afonso Henriques, I. Alfonz) király legyőzte a mórokat Santarém elfoglalásával,elszakadt a Kasztíliai Királyságtól, és megalapította önálló országát.
Az Alcobaça-kolostor egy fogadalom eredményeként született. I. Alfonz megesküdött, hogy amennyiben a mórok ellen folytatott háborúja sikeres lesz, kolostort épít a Szűzanya tiszteletére. Alcobaçát és annak környékét a 11. század egyik neves szellemi vezéregyéniségének, a ciszterci rend alapítójának, Céairvaux-i Szent Bernátnak ajándékozta.
A kolostor tényleges építését a ciszterciek az alapítás után 25 évvel 1178-ban kezdték meg. Az építkezés évszázadokon át folyt, és idővel a ciszterci rend leghatalmasabb kolostoregyüttesét hozták létre. A kolostort 1262-ben szentelték fel.
A ciszterciek, akik a 12. század első felében jöttek Franciaországból Portugáliába, elszkadtak a bencésektől, hogy még odaadóbban szentelhesség magukat az eredeti renszabályok teljesítésébnek: az imádságnak, a nélkülözésnek és a fizikai munkának.
A háboróú által feldúlt, elnéptelenedett országban a ciszterciek kezdték elsőként újra művelni a földeket. Hamarosan virágzó önellátó agrárgazdaságot és kézműves ipart hoztak létre.
A kolostorban élő 999 – a rend szabályzata szerint mindig ezernél eggyel kevesebb – szerzetes az önmegtagadó élet mellett mégsem nélkülözött minden testi élvezetet. Főzéshez tekintélyes méretúű helyiség állt rendelkezésükre, amelyben a 18 négyzetméteres tűzhelyen egyszerre hat ökröt süthettek meg.
A leleméyes barátok az Alcoa folyó egyik mellékágá bevezették a konyha közepébe, hogy a pisztrángokért ne kelljen messzire menniük.
1139-85 között Alfonz Henrik (II. Alfonz, a hódító uarlkodott, aki alatt Portugália kivívta függetlenségét a leóni királyságtól.
1339-ben tartotta esküvőjét a későbbi I. Péter Constancával, egy kasztíliai hercegnővel. Péter 1357 és 13 67 között uralkodott.
1725-ben a kolostor homlokzatát barokk stílusban építették át.
1808-ban a franciák megszállták Portugáliát, ekkor ugyanis feloszlatták a csiztercita rendet.
1930-ban a kolostort műemlékvédelem alá helyezték.
Alcobaca-kolostor, a győzelem és az örök szerelem jelképe
Az Alcobaca-kolostor máig ez Portugália legnagyobb temploma, 1989 óta az UNESCO világörökség része. A18 portugál cisztercita kolostor közül a legjelentősebb. Találunk benne gótikus kerengőt, hatalmas konyhát, reflektóriumot, terakottafigurákkal díszített királyi termet.
Temploma kerszthajójában látható I. Péter (Pedro) királynak és kedvesének, a spanyol Ines de Castrónak – aki Péter feleségének, Costancának volt az udvarhölgye – márványszakofágja. Oldalkápolnájában pedig II. Alfonzés III. Alfonz síremléke látható.
Az épületegyütteshez tartozik egy templom is, amit 1178 és 1233-52 között építettek három fázisban. Ez a templom 100 méter hosszú, ezzel az övé a legnagyobb templom belső az országban, ami kereszt alakú. Az épületbe jutó fényt a nagy rózsablak, illetve a homlokzat két oldalsó ablaka biztosítja. A háromhajós templom falai meglehetősen dísztelenek, a főhajó magassága pedig több mint 20 méter.
A templom homlokzata 1725-ben átesett egy barokk restauráción. Maga a kettős torony is ennek a folyamatnak, illetve hozzátoldásnak a következménye.
Míg a kolostor győzelmi szimbóluma Hódító Alfonz nevével fonódott összeg, addig a szerelmi szimbólum legendája egy későbbi uralkodóhoz, I. (Portugál) Pedrohoz köthető. Az ő tragikus, szomorú véget ért története ma is belengi a falakat és sokakat elbűvöl az uralkodó és szerelmének síremléke.
A kolostor temploma három hatalmas hajójával, tizenkét boltívével, ugyanennyi összekötő pillérével Portugáli legszebb és egyben Európa legnagyobb cisztercita temploma lett. A szembetűnően egyszerű templom belsejében sem kápolnák, sem nagyszerű díszítések nincsenek. Kéttornyú homlokzatát ugyan a 18. században barokk stílusban átépítették, de ez a gótikus belső alapvető jellegét nem változtatta meg.
I. (Portugál) Pedro és meggyilkolt szeretője, Ines de Castro síremléke
Több sír is található a templomban. A leghíresebb I. (Portugál) Pedro és meggyilkolt szeretője, Ines de Castro síremléke, amely kettejük tragikus kapcsolatát örökíti meg. I. (Portugál) Pedro elvette feleségül Konstancia Mánuelt, aki egyébként a második felesége volt. A menyasszonyt kísérő kasztíliai küldöttséggel Portugáliába érkezett a feltünően szép Ines is.
Pedro (Péter) és Ines között hamarosan szerelem bontakozott ki, azonban Pedro apja, IV. Alfonz király ellenezte a házasságon kívüli kapcsolatot. Ennek oka az volt, hogy tudta, hogy a fattyú gyermekek és a törvényes utódok ellentéte számtalan belső viszályhoz vezethet, ezért elküldte Inest az udvartól.
Viszont a szerelmesek kapcsolata erőfeszítései ellenére sem szakadt meg. Közben Pedro házasságából 1345-ben megszületett Ferdinánd, és felesége, Konstancia még ugyanebben az évben el is hunyt. Pedro és Ines szerelmét ezután sem támogatták.
Végül IV. Alfonz összehívta a koronatanácsot, melyen megvádolták Inest felségárulással, és maga a király mondta ki rá a halálos ítéletet. Pedro ennek ellenére figyelmen kívül hagyta az Inesre leselkedő veszélyt, és nem rejtette el a nőt. Végül három nemes 1355. január 7-én végrehajtotta az ítéletet, amikor Pedro vadászni ment, és Ines egyedül maradt.
Péter sosem bocsátotta meg apjának a gyilkosságot, a maga módján bosszút is állt. A gyilkosokat levadászta, szívüket kitéptette, Ines holttestét kiásatta, és királynéhoz méltó temetésben részesítette. Megkövetelte udvara tagajaitól, hogy a tetem előtt hódoljanak, és csókolják meg a halott kezét.
Ezután csak a mámort kereste és erőszakos tettekre vetemedett, ezért kapta a Kegyetlen előnevet.
A templomban a szerelmespár nem egymás mellett nyugszik, hanem a király végrendelete szerint a sírok lába mutat egymás felé, hogy feltámadáskor felkelve elsőként egymást pillanthassák meg.
A szerelmesek sírját hat szörnytestű, emberarcú alak tartja. A gótikus stílusú síremlék gazdagon díszített, két oldalán az újszöveteségben szereplő jelenetek vannak, a fejrésznél pedig a keresztre feszítés látható. A sír tetejét Portugália címerével díszítették.
Alcobacai kolostor az olvasó szemével
„Az egykori Alcobaçai (Portugália) Szent Mária ciszterci kolostor 1989-óta az UNESCO világörökség része. A kolostort az első portugál király I. Alfonz 1153-ban alapította. A Ciszterci rend leghatalmasabb kolostor együttesét hozták létre.
1223-ben készült el és fő nevezetessége King Pedro, valamint szerelme, Ines síremléke. Pedro édesapja, IV. Alfonz Costanza hercegnőhöz adta fiát, nem törődve azzal, hogy ő Inesbe szerelmes. A fiú meghajolt apja akarata előtt, de felesége halála után újra fellángolt a régi szerelme iránt érzett vonzódása. Az apa veszélyesnek találta a lány spanyolországi rokonságát országa függetlenségére nézve, ezért megölette őt.
Pedro rettentően elkeseredet és apja halála után sajátos módon állt bosszút: a gyilkosok szívét kitépette, Ines holttestét pedig kiásatta. Bejelentette, hogy ők korábban titokban megesküdtek, így Inest királynővé koronázatta, az udvarát pedig arra kényszeríttette, hogy csókolják meg a királynő oszlásnak indult kezét.
A templomban a szerelmespár nem egymás mellett fekszik, hanem a király végakarata szerint a sírok lába mutat egymás felé, hogy feltámadáskor felkelve elsőként egymást pillantsák meg.
A síremléken kívül érdekes a kolostor kerengője is, főleg az abból nyíló konyha, melynek elképesztő méretű kéménye alatt akár egy ökröt is megsüthettek.”
A fenti ismertető és a fotók lelkes olvasónktól, Arnhoffer Klárától származnak. Én még 2004-ben jártam itt, az alábbi fotók akkor készültek.
Nagyon köszönöm a csodálatos fotókat és az ismertetőt Arnhoffer Klárának!
