A szabadkai szecesszió nem csupán egy építészeti stílus a sok közül, hanem a város vizuális DNS-e. Amíg Bécsben a geometrikus, hűvösebb formák hódítottak, Franciaországban pedig a lágy, indázó növényi ornamentika, addig Szabadkán a szecesszió egy teljesen egyedi, magyar nemzeti változata virágzott ki. Ennek a virágzásnak a motorja a zseniális budapesti építészpáros, Komor Marcell és Jakab Dezső volt.
Komos Marcell és Jakab Dezső tökéletes szimbiózisa
Komor Marcell és Jakab Dezső 1897-ben alapított közös irodát, és partnerségük azért működött zseniálisan, mert mérnöki pontossággal osztották meg a feladatokat:
- Komor Marcell volt a racionális elme, a szerkezeti zseni. Ő tervezte meg a monumentális épületek statikáját, az akkoriban vadonatújnak számító vasbeton szerkezeteket és az alaprajzokat.
- Jakab Dezső volt a lírai lélek, a formák és díszítések mestere. Ő álmodta meg a pazar homlokzatokat, a belső terek színvilágát, a bútorokat és az apró motívumokat.
Mindketten a magyar építészet atyjának, Lechner Ödönnek a tanítványai voltak. Lechner azon dolgozott, hogy a magyar néprajzi kincsekből (hímzésekből, faragásokból, fazekasságból) hozzon létre egy egyedi, nemzeti építészeti formanyelvet. Komor és Jakab ezt az elméletet vették át, de Szabadkán valami olyat tettek hozzá, ami még Lechnernél is bátrabb és monumentálisabb volt.
Szabadkai szecessziós mesterművek közelebbről
A páros munkássága formálta át Szabadka és a szomszédos Palics arculatát. Nézzük meg a két legfontosabb szabadkai épületüket strukturális és művészi szemmel!
A Zsinagóga (1902): a vas és a matyó minták találkozása
Az épület története egy szerencsés véletlennel kezdődött: a terveket eredetileg a szegedi új zsinagóga pályázatára készítették 1899-ben. Ott csak második helyezést értek el, de a szabadkai zsidó hitközség meglátta benne a zsenialitást, megvásárolta a terveket, és felépítette.
- A technikai bravúr: Komor egy zseniális mérnöki húzással a hatalmas központi kupolát egy modern, könnyű acélkonstrukcióra támasztotta, amelyet nyolc karcsú vasoszlop tart. Ez tette lehetővé, hogy a belső tér tágas, oszlopok által alig takart, monumentális legyen.
- A népi motívumok: Jakab a zsidó szakrális teret telezsúfolta magyar népművészeti elemekkel. A dekorációkban visszaköszön a tulipán, a szegfű, a rózsa és a stílizált pávatoll. Még a rituális zsidó jelkép, a menóra szárai is matyó hímzésmintára emlékeztető formában görbülnek. A homlokzaton terrakotta díszek, belül falfestmények, a fényről pedig Róth Miksa egyedülálló ólomüveg ablakai gondoskodnak.
Érdekességként jegyzem meg, hogy a szegedi új zsinagóga üvegablakait Róth Miksa nem kevésbé tehetséges testvére, a kevésbé ismert Róth Manó készítette.
A Városháza (1908–1912)
A szabadkai Városháza a magyar szecesszió abszolút csúcspontja. Bíró Károly polgármester modern, de a magyar identitást hirdető központot akart, Komor és Jakab pedig egy 16 000 négyzetméteres palotát tervezett neki.
- A funkció és forma: Az épület egyszerre volt közigazgatási központ, rendőrség, és a földszinten üzlethelyiségek, hogy a bérleti díjakból tartsák fenn a palotát.
- Kézműves maximalizmus: Jakab Dezső nemcsak a falakat tervezte meg, hanem mindent, ami a belső térben található. A kilincsek, a lámpatestek, a bútorok, a faragott padok mind az ő rajzasztaláról származnak.
- A részletek gazdagsága: A tetőt borító méregzöld és skarlátvörös Zsolnay-cserepek, a belső udvarok kerámiaburkolatai, az Ülésterem Nagy Sándor és Róth Miksa által készített, magyar uralkodókat ábrázoló ólomüvegei együttesen olyan vizuális élményt nyújtanak, mintha az ember egy háromdimenziós népmesei illusztrációban sétálna.
Palicsi nyaralóvilág: a tóparti szecesszió
Komor és Jakab nem álltak meg a városgondnokságnál. Amikor Szabadka városa úgy döntött, hogy Palicsot elegáns fürdőhellyé fejleszti, ismét őket bízták meg a tervezéssel. 1912-re készült el a palicsi együttes, amely szakított a kőépületek nehézkességével:
- A Víztorony: A villamosmegálló melletti építmény egyben a fürdőtelep szimbolikus kapujaként is szolgált. Formáját az erdélyi fafaragások és a népi építészet ihlette.
- A Vigadó (Nagyposta) és a Női fürdő: Ezeknél az épületeknél a könnyed, tavi hangulathoz igazodva a fát használták elsődleges dekorációs elemként. A sötétre pácolt, finoman áttört faragások, a csipkeszerű erkélyek a kalotaszegi és székely népi motívumokat ültették át a modern fürdőkultúrába.
Róth Miksa, a világhírű üvegfestő és mozaikművész
Róth Miksa a korszak legkeresettebb, világhírű üvegfestője és mozaikművésze volt. Komor Marcell és Jakab Dezső nem véletlenül bízták rá a legfontosabb szabadkai projektjeik fényhatásait: pontosan tudták, hogy Róth nem egyszerűen ablakokat készít, hanem „fénnyel festi meg” a tereket.
A szabadkai Városháza és a Zsinagóga üvegablakai nemcsak esztétikailag lenyűgözőek, de technológiai és politikai-történelmi szempontból is igazi ritkaságok.
A szabadkai Zsinagógában Róth Miksa feladata az volt, hogy támogassa az építészek azon törekvését, miszerint a zsidó szakrális teret ötvözzék a magyar népművészettel. Az ablakok szakítanak a hagyományos zsidó templomok geometrikus vagy puritán mintáival. Helyette élénk vörös, mélykék és arany tónusokban pompázó, stilizált virágmotívumok (tulipánok, liliomok, szegfűk) és pávatollminták jelennek meg rajta.
A Városháza sorsfordító üvegablakai a főlépcsőházat és az emeleti Dísztermet (Üléstermet) díszítik. Ez Róth Miksa egyik legjelentősebb és egyben legkalandosabb sorsú monumentális munkája.
Róth itt tökéletesen alkalmazta az úgynevezett Tiffany-üveget (opálos, anyagában színezett, egyenetlen felületű üveg). Ahogy a látogató sétál felfelé, a hatalmas ablakokon a magyar flóra és fauna kel életre szecessziós stílusban. Csodás pávák, virágfüzérek és indák kísérik az embert. Az Ülésterem (Díszterem) igazi ékei az a színes üvegablak-sorozat, amely a magyar történelem legnagyobb alakjait ábrázolja életnagyságban, teljes uralkodói díszben.
A művészi partnerség: Az ablakok terveit a híres festőművész, Nagy Sándor (a Gödöllői Művésztelep alapítója) rajzolta meg, Róth Miksa pedig saját műhelyében, a legbonyolultabb üvegtechnikai eljárásokkal keltette őket életre. A figurák ruházatának, fegyverzetének részletgazdagsága és a színek mélysége páratlan.
Az üveg a legsebezhetőbb anyag. Az, hogy a Zsinagóga és a Városháza óriási üvegfelületei átvészelték a 20. század bombázásait, történelmi csoda.
Komor Marcell és Jakab Dezső zsenialitása abban rejlett, hogy mertek meríteni a paraszti kultúra tisztaságából, és azt ötvözték a korszak legmodernebb építési technológiáival. Ezzel adtak Szabadkának egy olyan örökséget, amely a mai napig egyedülállóvá teszi a várost Európa térképén.
Tudom, hogy ide kívánkozna még több más szabadkai szecessziós épület is, többek között a Raichle-palota is, de ezekről majd egy következő alkalommal mesélek.
