Egyiptom déli részén, Asszuántól 280 km-re található Abu Szimbel templomai önmagukban is bámulatra méltóak. A történetük pedig még csodálatosabb. A világ leglátványosabb mentőakciójának köszönhetően láthatóak mai helyükön a Nílus nyugati partján és az UNESCO Világörökség Egyezményének létrejöttében is fontos szerepet játszottak.

 

 

Abu Szimbel templomainak áthelyezése

A két ókori templomot az i. e. 13. században több évtized alatt faragták ki homokkőből. Az évezredek alatt jó állapotban megmaradt templomok 1960-as években nagy veszélybe kerültek, amelyeket hatalmas nemzetközi összefogással sikerült megmenteni.

Már a 19. század végén építettek egy gátat, hogy szabályozzák a Nílust, öntözővizet biztosítsanak és áramot termeljenek. Az 1950-es években létrehozott második Asszuáni gát és a mögé épített hatalmas víztározó, a Nasszer-tó (a világ legnagyobb ember alkotta mesterséges tava) elárasztással fenyegette a két templomot. Ekkor hatalmas területet kellett elárasztani, 100 ezer embert kitelepíteni és 24 nagyobb műemlék került veszélybe. A szudáni és az egyiptomi kormány az UNESCO-t kérte, hogy segítsen a veszélyeztetett műemlékek és helyszínek megmentésében. 

Az UNESCO 1960-ban a világ valamennyi nemzetének támogatását kérte a műemlékek megmentésére. Abu Szimbel templomainak áthelyezése 1965. október 1-jén kezdődött meg svéd tervek alapján. Először a templomok feletti sziklaréteget távolították, majd a homokkő sziklákat hatalmas tömbökre (20 – 30 tonna) vágták. A darabokat pontosan beszámozták, majd mint egy logot 64 méterrel magasabban, a folyótól 210 méterre távolabb újra összeállították egy mesterséges sziklafalba. Az aprólékos és precíz munka 1980. március 10-re fejeződött be.

Az áthelyezésben 50 ország, köztük Magyarország működött közre. Ez volt a történelem eddigi leghatalmasabb régészeti mentőakciója. A sikeres összefogás világított rá a kulturális javak megőrzésének egyetemes felelősségére és ennek nyomán jött létre 1972. november 16-án az UNESCO Világörökség Egyezménye.

 

Abu Szimbel nagyteploma

Abu Szimbel sziklafalból kifaragott nagy templomát II. Ramszesz saját dicsőségére építette. Egyiptom legnagyobb isteneinek- a thébai Amonnak, a memphiszi Ptahnak és a heliapoliszi Ré Harahtinak szentelték. A templom 33 méter magas és 38 méter széles, a bejáratot Ramszesz négy, majdnem 20 méter magas szobra veszi körül. Az Alsó- és Felső-Egyiptom kettős koronáját viselő Ramszesz szobrok az uralkodói tiszteletet és félelmet szimbolizálják.

A három, egyre kisebbedő terem 56 méter mélyen nyúlik a sziklába. A helyiségekben szobrok és festett reliefek láthatók, amelyek a királyi és isteni hatalom egységét mutatják.

 

 

Hathor temploma

A Hathor istennőnek szentelt kisebb templomot II. Ramszesz a legkedvesebb felesége, Nofertari (vagy más néven Nefertiti) tiszteletére építette. A bejáratnál álló hat, 10 méter magas szoborból négy Ramszeszt, kettő Nofertarit ábrázolja. A 27 méter mély templomnak csak egyetlen oszlopcsarnoka van. A szentélyben a tehén alakjában ábrázolt Hathor szobra áll.

 

Abu Szimbel templomai “A núbiai műemlékek Abu Szimbeltől Philae-ig” megnevezéssel 1979-ben kerültek fel az UNESCO világörökségi listájára.

Az igen kedvelt Nílusi hajóutak utolsó állomása Asszuán, ahonnan repülővel vagy konvojokban közlekedő autóbuszokkal juthatunk el Abu Szimbelbe. A templomok egyéni felkeresése nem ajánlott.

Nagyon köszönöm a fotókat Tóthné Évának!