Abu Szimbel templomai, a bravúros nemzetközi mentőakció csodái
Egyiptom déli részén, Asszuántól 280 km-re található Abu Szimbel templomai önmagukban is bámulatra méltóak. A történetük pedig még csodálatosabb. Az Egyiptom legszebb műemlékei közé tartozó templomegyüttes a világ leglátványosabb mentőakciójának köszönhetően látható a mai helyén a Nílus nyugati partján. Nem mellesleg pedig az UNESCO Világörökség Egyezményének létrejöttében is fontos szerepet játszottak a legoszerűen szétszedett és áthelyezett ókori templomok.
Abu Simbel templomai
Abu Szimbel templomai a Nasszer-tó nyugati partján, Núbia Egyiptomhoz tartozó részén állnak Abu Szimbel helység délkeleti szegélyén. Kr. e 13. szátzadban épültek II. Ramszesz fáraó parancsára. A Nagy Templomot Ré-Harahtinak, Ptahnak és Ámonnak szentelték, akik az uralkodó korában Egyiptom hivatalosan elfogadott főistenei voltak, de az épület valójában Ramszesz nagyságát jelképezi. Neve az ókorban Hut-Ramszesz-Meriamon, azaz Ramszesz-Meriamon temploma volt.
A Kis Templomot Hathor istennőnek szentelték, aki itt Ramszesz felesége, Nofertari alakjában jelenik meg.
A templomegyüttes Egyiptom legszebb műemlékei közé tartozik. Csak a a 19. században tárult fel az európaiak szeme előtt, amikor Johann Ludwig Burckhardt 1813-ban felfedezte. Majd Giovanni Belzoni négy évvel később be is hatolt a homoktól megtisztított építménybe. Az Ő neve mai napig megtalálható a templom kövébe vésve.
A sziklafalat mind a Nagy Templomnál, mind a Kis Templomnál lefaragták, hogy enyhén lejtős legyen és pülonra emlékeztessen. A szikla széle szolgált portikuszként.
A helyet, ahol a templom épült, korábban is szentként tisztelték, már Horemheb is emelt itt egy szentélyt.
Abu Szimbel templomainak áthelyezése
A két ókori templomot az i. e. 13. században több évtized alatt faragták ki homokkőből. Az évezredek alatt jó állapotban megmaradt templomok 1960-as években nagy veszélybe kerültek, amelyeket hatalmas nemzetközi összefogással sikerült megmenteni.
Már a 19. század végén építettek egy gátat, hogy szabályozzák a Nílust, öntözővizet biztosítsanak és áramot termeljenek. Az 1950-es években létrehozott második Asszuáni gát és a mögé épített hatalmas víztározó, a Nasszer-tó (a világ legnagyobb ember alkotta mesterséges tava) elárasztással fenyegette a két templomot. Ekkor hatalmas területet kellett elárasztani, 100 ezer embert kitelepíteni és 24 nagyobb műemlék került veszélybe. A szudáni és az egyiptomi kormány az UNESCO-t kérte, hogy segítsen a veszélyeztetett műemlékek és helyszínek megmentésében.
Az UNESCO 1960-ban a világ valamennyi nemzetének támogatását kérte a műemlékek megmentésére. Abu Szimbel templomainak áthelyezése 1965. október 1-jén kezdődött meg svéd tervek alapján. Először a templomok feletti sziklaréteget távolították el, majd a homokkő sziklákat hatalmas tömbökre (20 – 30 tonna) vágták. A darabokat pontosan beszámozták, majd mint egy legot 64 méterrel magasabban, a folyótól 210 méterre távolabb újra összeállították egy mesterséges sziklafalba. Az aprólékos és precíz munka 1980. március 10-re fejeződött be.
Az áthelyezésben 50 ország, köztük Magyarország működött közre. Ez volt a történelem eddigi leghatalmasabb régészeti mentőakciója. A sikeres összefogás világított rá a kulturális javak megőrzésének egyetemes felelősségére és ennek nyomán jött létre 1972. november 16-án az UNESCO Világörökség Egyezménye.
Abu Szimbel nagyteploma
Abu Szimbel sziklafalból kifaragott nagy templomát II. Ramszesz saját dicsőségére építette. Egyiptom legnagyobb isteneinek- a thébai Amonnak, a memphiszi Ptahnak és a heliapoliszi Ré Harahtinak szentelték. A templom 33 méter magas és 38 méter széles, a bejáratot Ramszesz négy, majdnem 20 méter magas szobra veszi körül. Az Alsó- és Felső-Egyiptom kettős koronáját viselő Ramszesz szobrok az uralkodói tiszteletet és félelmet szimbolizálják.
A három, egyre kisebbedő terem 56 méter mélyen nyúlik a sziklába. A helyiségekben szobrok és festett reliefek láthatók, amelyek a királyi és isteni hatalom egységét mutatják.
A templom belsejében több sorban feliratokkal és domborművekkel díszített hajók vannak. A fáraó egyenrangúnak tekintette magát az istenekkel, amit az bizonyít, hogy a templom legbelső szentélyében az istenek mellett ott ül ő maga is.
Az építmény helye olyan tökéletesen szerkesztett, hogy évenet kétszer, valószínűleg a fáraó születésnapján, illetve koronázási dátumának reggelén a felkelő nap első sugaraia bejáraton át pont az ebben a szentélyben lévő szobrokra esnek, és éles fénybe vonják őket.
Hathor temploma
A Nagy Templomtól mintegy 150 méterre, észak-keleti irányban áll a Kis Templom. A Hathor istennőnek szentelt kisebb templomot II. Ramszesz a legkedvesebb felesége, Nofertari tiszteletére építette.
Hathor az egyiptomi vallás szerint Hórusz felesége volt. II. Ramszesz megjelenési formája királyi létének megfelelően Hórusz, a sólyomfejű istenség.
A Kis Templom homlokzatát is bemélyítették a sziklába. A talajjal egy síkban álló hat szoborból négy Ramszeszt, kettő Nofertarit ábrázolja. A szobrok mindegyike a bal lábát kissé előrébb helyezi. Mindegyikük egyformán magyas, több mint tíz méteres. Mindez mutatja Nofertari kitüntetett voltát, mivel többniyre a fáraók hitvesei kisebb szobrokat kaptak, mint az uralkodók, mit ahogy ezt a Nagy templom homlokzatán is láthatjuk. Lábaiknák gyermekeik kisebb szobrai állnak. Ramszesz lába mellett egy-egy herceg, Nofertarinál egy-egy hercegnő.
A 27 méter mély templomnak csak egyetlen oszlopcsarnoka van. A szentélyben a tehén alakjában ábrázolt Hathor szobra áll.
A templom belsejében a egy oszlopon lévő felirat így szól: „Ramszesz, aki erős a valóságabn, Ámor kegyeltje, alkotta eme égi lakhelyet szeretett királyi feleségének, Nofertarinak.”
Abu Szimbel látogatása
Abu Szimbel templomai „A núbiai műemlékek Abu Szimbeltől Philae-ig” megnevezéssel 1979-ben kerültek fel az UNESCO világörökségi listájára.
Az igen kedvelt Nílusi hajóutak utolsó állomása Asszuán, ahonnan repülővel vagy konvojokban közlekedő autóbuszokkal juthatunk el Abu Szimbelbe. A templomok egyéni felkeresése nem ajánlott.
Nagyon köszönöm a fotókat Tóthné Évának!
