Magyarország legnagyobb nyári kulturális rendezvénye, a Szegedi Szabadtéri Játékok idén 95 éves. Ennyi idő már önmagában is lenyűgöző. De ha belegondolunk, mi minden történt ez alatt a csaknem egy évszázad alatt, még különlegesebbnek tűnik. Generációk nőttek fel úgy, hogy a nyári estékhez, Szegedhez és a Dóm térhez hozzátartozott a Szabadtéri. Ezt a 95 évet mutatja be a REÖK-ben látható színháztörténeti kiállítás. Nem csak egyszerűen évszámokat és előadáscímeket sorakoztat egymás mellé, hanem megpróbálja visszaadni a Szabadtéri hangulatát. Fotókon, plakátokon, tárgyi emlékeken, filmrészleteken és személyes visszaemlékezéseken keresztül lehet végigbarangolni a fesztivál történetét.
Minden 1931-ben kezdődött
Nehéz elképzelni a mai Szegedet a Szabadtéri Játékok nélkül, pedig valamikor ez is egy új, merész ötlet volt. A megvalósítás gondolatát Juhász Gyula, szegedi költő vetette fel először 1926-ban. Majd 1929-ben Klebesberg Kúnó vallás- és közoktatásügyi miniszter a Pesti Naplóba írt cikkében írt a Hont Ferenc által vízionált szabadtéri játékokról.
A Fogadalmi Templom felszentelésére 1930. október 25-én, a téren rendezett ünnepség meggyőzött mindenkit, hogy a Dóm téri játékok „nagy tömeghatást” fognak gyakorolni.
Első előadásként 1931. június 13-án Voinovich Géza Magyar passió című darabját mutatták be. Ezzel megszületett az a fesztivál, amely később nemcsak Szeged egyik legfontosabb kulturális eseményévé, hanem az ország egyik legjelentősebb nyári színházi fesztiváljává vált.
És milyen érdekes belegondolni: ami akkor egy különleges kulturális vállalkozás volt, abból mára egy olyan hagyomány lett, amelynek neve összeforrt Szegeddel.
A sikersorozatnak a II. világháború vetett véget, és igen hosszú időre elmaradtak az előadások. Az 1939-es szezon után nem kevesebb, mint 20 évet kellett várni az újrakezdésre. 1959. július 25-én a Hunyadi László dallamaival kezdődött meg a Szegedi Szabadtéri Játékok második fejezete.
Az előadások létrehozóiról a Dóm tér árkadjai alatt emléktáblával is megemlékeznek.
Új korszak a Dóm téren
A Szegedi Szabadtéri Játékok történetében jelentős változást hozott 1994, amikor elbontották az addigi, állandó nézőteret. A korábbi, egész évben a Dóm teret elfoglaló lelátó helyére egy mobil nézőtér került, amelyet csak az előadások idejére építettek fel. A megoldás nemcsak praktikusabbá tette a tér használatát, hanem lehetővé tette azt is, hogy a Szabadtéri újra szorosabban együtt éljen Szeged egyik legszebb és legfontosabb városi terével.
A nézőteret – ahogy korábban is – úgy alakították ki, hogy a Szegedi Dóm karcsú tornyai adják a színpadi produkciók lenyűgöző hátterét. Ez a látvány azóta is a Szabadtéri egyik legfontosabb védjegye: kevés olyan színházi helyszín van, ahol maga az épített környezet ennyire szerves része az előadásnak.
Érdekes részlet, hogy a nézőtér szektorait az 1879-es nagy szegedi árvíz után segítséget nyújtó európai fővárosokról – Londonról, Rómáról, Párizsról, Berlinről, Brüsszelről és Bécsről – nevezték el. Mellettük Szeged testvérvárosai is helyet kaptak: Darmstadt, Turku, Parma, Nizza, Szabadka, Toledo és Odessza neve is ott olvasható a szektorok között. Így a nézőtér elrendezésében is tovább él egy fontos darabja Szeged történetének.
A ’90-es évek végén magam is megtapasztaltam szabadtéri varázsát. Rögtön be is szippantott, azóta szinte minden évben megnéztem egy előadást, de előfordult, hogy hármat is. Írtam is már erről egy előző bejegyzésben, ahol gyakorlati tanácsokat is adtam a Szegedi Szabadtéri Játékok meglátogatásához.
Amikor a Dóm háttérbe került
A következő nagy változásra 2014-ben került sor. A Szegedi Dóm rekonstrukciója miatt a színpadot és a nézőteret 180 fokkal elfordították. Így két évadon keresztül egészen más látvány fogadta a Szabadtéri közönségét. A megszokott dómhomlokzat helyett a tér másik oldala vált az előadások hátterévé.
Számomra is furcsa volt úgy Szabadtéri előadásra érkezni, hogy a jól ismert dóm helyett egészen más látvány fogadott. Ugyanakkor ez az időszak is azt mutatja, hogy a Szabadtéri mindig képes volt alkalmazkodni a változó körülményekhez.
2016-ban, a Szabadtéri 85. jubileumi évadára azonban minden visszatért a megszokott rendhez. A színpadot és a nézőteret ismét az eredeti irányba fordították, és újra a Dóm lett az előadások monumentális háttere.
A rekonstrukció azonban maradandó változást is hozott. A Dóm felújításával együtt látogatóközpontot alakítottak ki, emiatt a színpadot már nem lehetett pontosan az eredeti helyére, a székesegyház lépcsősora elé visszahelyezni. A játszóhely és a mintegy négyezer férőhelyes lelátó ezért valamivel hátrébb került.
A kulisszák mögött is változott a tér: a Dóm tér Tisza felőli oldalán kaptak helyet az öltözők és a műszaki kiszolgálóhelyiségek.
Mindezek a változások azonban végül ugyanahhoz az ismerős képhez vezettek vissza, amelyet ma is a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik legjellegzetesebb látványaként ismerünk. A csillagok alatt felépített nézőtérhez, előtte a színpaddal, mögötte pedig a Dóm lenyűgöző homlokzatával.
Plakátok, arcok, történetek
A kiállításon számomra éppen ezek a régi fotók és plakátok teszik igazán kézzelfoghatóvá az eltelt évtizedeket.
Egy-egy régi plakátot nézve szinte el lehet képzelni az akkori Szegedet. A nézőket, akik annak idején kiöltözve érkeztek a Dóm térre, a színészeket, akik esténként több ezer ember előtt léptek színpadra, és azt a különleges várakozást, amely minden előadás előtt ott lehetett a levegőben.
A fotókon pedig nemcsak színészeket és előadásokat látunk. Egy-egy korszak jelenik meg rajtuk.
Más frizurák, más ruhák, más színpadképek, és közben mégis ugyanaz a Dóm tér, ugyanaz a nyári este, ugyanaz a színház iránti kíváncsiság.
95 év, rengeteg emlék
A Szegedi Szabadtéri Játékok története természetesen nem volt minden évben ugyanolyan. Az Ember tragédiáját 1933-ban mutatták be először.
Az első opera bemutató a Parasztbecsület volt 1935-ben, ezt maga a szerző, Pietro Mascagni vezényelte.
Voltak időszakok, amikor az opera dominált, később egyre nagyobb szerepet kaptak a musicalek és a rockoperák is. Az 1980-as években például olyan produkciók érkeztek a Dóm térre, mint az István, a király, a Jézus Krisztus Szupersztár vagy A nyomorultak.
Az 1986-os Elisabeth musical akkora sikert aratott, hogy a szabadtéri újkori történetében ez volt az első darab, amit a következő két évben is műsoron tartottak.
Ezeket a címeket ma is sokan ismerjük, de a kiállításon látva őket már nem egyszerűen színházi előadásokként jelennek meg. Egy-egy korszak lenyomatai lesznek.
És talán ez a kiállítás egyik legnagyobb erőssége: miközben a Szabadtéri történetét meséli el, közben egy kicsit a saját múltunkról is mesél.
Szinte mindenkinek lehet valamilyen emléke egy előadásról, egy színészről, egy Dóm téri estéről. Lehet, hogy valaki először a szüleivel vagy a nagyszüleivel járt ott. Másnak egy különleges előadás maradt meg az emlékezetében, és olyan is biztosan van, akinek egyszerűen csak Szeged nyári hangulatát jelenti a Dóm tér.
A színpadon túl
A kiállítás ráébreszt arra is, hogy mennyi minden kell ahhoz, hogy létrejöjjön az a néhány óra, amit a néző végül az előadásból lát.
A színpadon megjelenő díszletek, jelmezek, kellékek mögött rengeteg ember munkája van. Rendezők, színészek, zenészek, táncosok, tervezők, technikusok és még sokan mások dolgoznak azon, hogy egy nyári este néhány órára valóban megszülessen a színház varázsa.
A REÖK termeiben pedig ezekből a pillanatokból kapunk ízelítőt.
Szegedi Szabadtéri Játékok kiállítás a REÖK-ben
Van valami különleges abban, amikor egy város történetének egy darabja nem könyvekben vagy archívumokban jelenik meg, hanem egyszer csak megelevenedik előttünk.
Azért is volt számomra különleges ez a kiállítás, mert a csodálatos szecessziós épület, a REÖK-palota adott helyet a kiállításnak, ahol a szabadtéri játékok jegyirodája is működik.
📌 Látogatási információk
📍 Cím: REÖK Palota
📅 Nyitva tartás: 2026. július 17. – 2026. szeptember 6. a palota nyitvatartási idejében
🎟️ Belépődíj: felnőtt 2000 Ft/fő, 62-70 éves kor között: 1000 Ft/fő, érvényes diákigazolvánnyal: 1000 Ft/fő.
📞 Elérhetőség: https://reok.hu/hu/reok
A Dóm tér, a Tisza-part, a nyári esték, a fények és az előadásra váró közönség mind hozzátartoznak ahhoz az élményhez, amit Szabadtérinek nevezünk.
95 év alatt rengeteget változott a világ, változott a színház, változott Szeged is. De valami mégis megmaradt. Nyaranta esténként újra és újra megtelik élettel a Dóm tér, és megszületik az a különleges pillanat, amikor a nézőtér elcsendesedik, a színpad pedig elindul a varázslat.
Hoztam egy kis ízelítőt egy tapsrendről, ami nagyon jól visszaadja a hangulatot.
A REÖK-ben most ennek a 95 évnek az emlékei között sétálhatunk.
És ha az ember végignézi a régi plakátokat, fényképeket és tárgyakat, talán egy kicsit azt is megérti, miért tudott a Szegedi Szabadtéri Játékok ennyi évtizeden át életben maradni.
Mert nem csupán előadásokról szól.
Hanem emlékekről. Emberekről. Nyári estékről. És Szegedről.
