A 125 éves New York kávéház legendái

by Nagy Jucó · Published 2019-07-23 · Updated 2022-01-16

Az idén 125 éves New York Kávéház 2011-ben és 2013-ban is elnyerte a „világ legszebb kávéháza” megtisztelő címet. A kávéház rendkívül szép, gazdagon aranyozott neobarokk belseje ma úgy csalogatja a turistákat, mint annak idején a művészvilágot. A New York kávéház legendái máig élnek.

A Budapest, Erzsébet körút 9-11 alatt álló patinás épületet, a New York-palotát Hauszmann Alajos tervei szerint 1891 és 1895 között építették egy amerikai biztosítótársaság részére. Az impozáns, 5 emeletes épületen a neobarokk és szecessziós stílusjegyek fedezhetők fel. A homlokzat szobrait Senyei Károly készítette.

Bár nem épp egy olcsó kávézóról beszélünk, megéri az életben legalább egyszer beugrani és egy ital elfogyasztása mellett megcsodálni a nem mindennapi helyszínt, amit nagy művészeink is előszeretettel látogattak.

A rendszerváltást megelőzően hosszú ideig a Pallas Lap- és Könyvkiadó központja volt az épületben. Majd egy évtizeden keresztül árulta az áram, mire végül 2001-ben megvásárolta az olasz Boscolo csoport. Az épület teljes felújítása után 2006-ban nyílt meg a 107 szobás New York Palace Hotel luxusszálloda és a földszinten az egykori pompát idéző New York kávéház.

Az épület felújítását 2007-ben Europa Nostra medállal tüntették ki.

New York kávéház története

A földszinten és az alaksorban működött és működik ma is a híres New York kávéház és étterem.

Magyarország híres a régi fogyasztási hagyományairól. A kávéivás szokása a török időkben kezdődött, majd a Habsburg időkben tovább fejlődött a kávékultúra. A 19. század végén több mint 600 kávéház üzemelt a fővárosban. A kávéházakat a művészvilág nagyjai, írók, költők, művészek látogatták.

Az 1894. október 23-án megnyílt New York kávéház évtizedekig volt az alkotó színtér központja, a falakat díszítő freskókat a kor nagyjai, Lotz Károly és Mannheimer Gusztáv készítették. Talán épp a New York palotánál végzett kitűnő munkának köszönhető az, hogy 1911-ben a Párizsi nagyáruház felső szintjén lévő kávézó kifestésére szintén Lotz Károlyt kérték fel.

A kávéház belső terét palotákat megidézően fényűzőre készítették, sokszor hasonlították a hóbortos kastélykirály, II. Lajos kastélyaihoz. Volt itt minden: márvány, bronz, selyem, bársony, arany, mennyezetfestmények, velencei tükrök és csillár, szökőkút. Csak a berendezése 300.000 koronába, mai áron félmilliárd forintba került. A vendégeket cigányzenészek szórakoztatták.

New York kávéház legendái

A legenda szerint megnyitó napján pesti bohémek (köztük Molnár Ferenc) a Dunába dobták a kávéház kulcsait, hogy az éjjel-nappal nyitva legyen. Jól hangzik, de nem igaz. A Pál utcai fiúk írója ekkor még csak 16 éves volt. A legenda alapja valószínűleg egy korábbi történet újragondolása. A Fiume kávéházban az 1800-as évek végén újságírók egy csoportja a záróra ellen tiltakozva kidobta a kulcsot a hóba.

Irodalmi kávéházi rangját akkor nyerte el, amikor 1900-ban Harsányi Adolf és fivére vette át a New York vezetését. Ingyen „kutyanyelvet” (hosszúkás jegyzetpapírt) és itatóst is felszolgáltak az irodalmároknak. A kávéház tulajdonosai lexikonokat, alapkönyveket hozattak a kávéházba, előfizettek a legfontosabb hazai és külföldi lapokra.

Ma is kapható az írótál, amit a kis irodalminak nevezett fogás volt a kispénzűeknek. Nem túl bőségesen, de ízlésesen tálaltak sonkát, szalámit, sajtot. A nincstelen művészek gyakorta hitelbe vagy épp ingyen kapták.

Itt született meg a főúr szavunk. 1902-ben a lecsúszott arisztokrata, Walburg ernő báró volt a fizetőpincér, őt hívták az asztalhoz kicsit tréfásan a „Főúr, fizetek!” szavakkal.

A „szintén zenész” kifejezés, amit a hasonló emberek megnevezésére használunk szintén innen ered. A távozó vendégek, ezzel a mondással bújtak ki a zenészeknek adandó borravaló alól.

Napjainkban sikk idejárni. Sok híres ember látogatja és előszeretettel szelfiznek is itt. A filmesek is felfedezték, több kínai filmet forgattak itt, ezért a kínai turisták körében is igen népszerű. Esküvői helyszínként is népszerű.

Érdemes előre asztalt foglalni a kávézóba, mert egyébként előfordulhat, hogy akár egy órát is várni kell, mire asztalhoz jutunk. Arra számítsunk, hogy az árak elég borsosak. Az írótál ára például 5 ezer felett van és nem hiszem, hogy bárki is ingyen megkapná. A „szintén zenész” mondást nekünk nem kellett bevetni, nem volt cigányzene (szerintem napjainkban nincs is), csak lágy zongora muzsika szórakoztatta a nagyérdeműt.